Egy perc boldogság

Csak még egyszer tekints rám kérlek!

Egyedül vagyok és nagyon félek.

Tél van már és a hó is esik.

A hűs szellő most jól is esik.

Az tart még életben, hogy talán

Vígaszt nyerek majd valaki oldalán.

Én még bíztam benned, bennetek,

De mind becsaptatok, átvertetek.

Azt mondtad: Már nem akarlak, nem kellesz tovább

Csak azt tudnám most hová menjek. Hová?

Az egyetlen kiben még bíztam te voltál,

De te ismét csak becsaptál.

Nem halltam még meg, tovább élek,

Boldogtalanul tovább már nem remélek.

Hittem a szép szavaknak, hittem benned,

De neked el kellett menned.

Talán jobb is így, hogy nem vagy már itt,

Tudod már nincs bennem se vágy se hit.

Darabokra törtél és citromként kifacsartál,

Pedig eddig én voltam kit mindig akartál.

Hát menj! Légy boldog és menj!

De ne hívj, ne keress és ne is üzenj!

Felejts hát el, hisz az ember könnyen felejt,

Csak én vagyok az ki örökre szívében rejt.

Sok év múlva ha megbánod mit tettél

És eljössz, hogy felőlem kérdezzél

Csak a dombra mutatnak majd, ott leszek.

Rágnak majd a férgek, bogarak, termeszek.

Hisz életemben is folyton csak marcangoltak,

Mit élők tettek most folytatják a holtak.

De még akkor sem leszek szomorú,

Fejfámon egy gyönyörű koszorú.

Tudni fogom akkor, hogy mégis én kellenék,

És azt fogom kivánni bárcsak mehetnék.

De nem. Ez már nem lehetséges. Nem lehet!

Hiába kérdezed mi történt, miért, már nem jön felelet.

A halál ideje az a nap mikor elhagytál!

Mikor azt hittem szeretsz még, de becsaptál.

Kezed remeg és földre hull a könnyed.

Tudni fogom akkor, hogy neked sem lesz könnyebb.

Ne szólj semmit! Ne kérj bocsánatot!

Az idő mindig enyhíti a bánatot!

Miért halltam meg? Elmesélem!

Rájössz egyszer azt remélem!

A szerelem a legcsodásabb dolog,

De halált okoz ha már nem vagy boldog.

Az én szívemet darabokra törted,

Lelkem annyiszor meggyötörted. 

Az lett a vesztem, hogy imádtalak,

De nem kellettem, nem hibáztatlak.

Most már tudom mikor fentről figyellek,

Hogy szeretsz még és igenis kellek.

Majd minden nap eljössz hozzám talán,

Ott fogsz ülni sírom oldalán.

A végzet majd téged is utolér,

Testedből kiszivárog az összes vér.

Akkor ismét találkozni fogunk

És könnyes szemmel egymáshoz futunk.

Tudni fogom hogy csak én kellek már,

A boldogság az mi most ránk vár.

Talán így lesz, de lehet hogy mégsem,

Te nem halsz meg és nem találok rád én sem.

Azt kívánom légy akkor is boldog nagyon.

Mikor az élőket én örökre elhagyom.

Térdelek a földön, kattan a bilincs,
Ülök a zárkában s mozdul a kilincs.
Ők gyilkossággal vádolnak,
Az ügyvédek pedig cáfolnak.

Bár mellettem feküdt a halott,
Ő rólam soha nem is hallott.
Mégis csak engem láttak
S most börtönbe zártak.

Már lassan itt a karácsony
S látogatóba jött egy barátom.
A bilinccsel soha nem boldogult,
Végzetem lesz e megboldogult.

Gyermekkor és felnőttkor. Ezt hozta az élet.
Felnőttkorral a boldogságnak vetett véget.
Már nem önfeledt a játék
És nincs millió kis ajándék.

A játékot leváltja a kötelesség,
Bolondságot pedig a felelősség.
Többé hangos kacagás sincs már.
Gyermek?-A legnagyobb kincs már.

Talán lesz valaki, ki kérdezget:
-Mi volt mielőtt ő is létezett?
Te is naív voltál, ahogy most ő is?
Anya csak néz, mos, főz is.

Mi lenne ha mindig gyerek lennék?
Rosszat nem gondolnék, nem tennék,
Ártatlan lennék, mint egy bárány,
Nem terjedne a bűn, mint egy járvány.

Szerelem

Szerelem?-minr értjük ezt?
Növényen, állaton, fán?
Élőlény egyáltalán?
Ki mondhatná meg ezt?

Vajon isszák-e vagy eszik?
Lehet hogy az esővel esik?
Létezik e rá magyarázat?
Talán olyan, hogy elkápráztat.

Egy bölcs egyszer azt mondta,
A szerelem nem egy monda.
A legszebb s legjobb érzés,
De van ilyen? -ez a kérdés.

Ez lehet a legjobb s legszebb dolog.
De mi van ha az élet másképp forog?
Lehet belőle fájdalom és szenvedés,
S nem marad más csak a kín és kesergés.

Tönkre tehet nem is egy életet
És nem kerüljük el a végzetet.
A szerelem a legjobb ami történhet,
De lehet csak kín s végzetünk,mert rosszul is végződhet.

Hit vagy hatalom?

Pénz, pénz, mégtöbb pénz!
Hát ez az élet?
 Ó Istenem nézz!
Mi lesz így véled?

Az emberek hitét
elveszi a pénz
mert keresik kincsét
Csak nézz, nézz, nézz!

A szeretetet felváltja a vagyon,
A gyerekeket megrontja a hatalom.
Valamit már csak a gazdagság ér?
Ezért van háború és folyik sok vér?

Ha újra nincstelenek lennénk
Nem számítana az érték,
Az arcokon végre mosoly lenne
A vagyon többé nem kellene.