egy-angyal blogja

Hiába mondom, te mégsem érted.
Hát nem hiszed? Szeretlek téged.
Gonosz varázslat szállta meg lelkedet,
Mi nem hagyja érezni, hogy szívem szeret.

Életünket összekötve, immáron huszonöt éve
Jóban , rosszban együtt lenni, egymás gondolatát lesni
Olykor-olykor összeomolva, a másik kezeit fogva,
Símogatva, összebújva, szeretve élni és remélni.

Remélni azt, hogy a másik, rád egy életen át számít.
Bízni abban, hogy az útról soha senki el nem csábít.
Szeretni, szeretetet adni, továbbra is hű maradni.
Szeretném ezt megpróbálni, ha nem akarsz ellenállni.

Szemembe nézve látható, hogy nagyon is átható,
Mely szívemet közelebb hozza, és a tiedet vonzza.
Ennyit akartam mondani, mert az aranyat együtt akarom tartani,
Veled és csakis veled, akivel az életet csak együtt lehet leélni.

Szeretnék egyszer a kiscicád lenni
Erős kezeid közt nyugton megpihenni,
Várni, hogy símogasd kedvesen a vállam
Én sem maradnék rest, odabújnék bátran.


Néhány gyengéd szóval bíztatnálak én is,
Lelkem megremegne, s felszállna az égig.
Már- már kimondanám azt a szót imádlak,
Mire te befognád a száddal a számat.

Összeölelkeznénk, halkansóhajtanánk,
Milyen jó így együtt, mindíg ezt mondanánk.
Olyan csodás érzés, hogy te itt vagy velem,
Soha nem is volt még ilyen nagy szerelem.

Vágytól izzó tested átadná melegét,
Át is venném tőled, hogyha lehetne rég.
Felmennénk a mennybe, egymás kezét fogva?
Összegabalyodva jutnánk el a csúcsra.

Csak annyit szeretnék mondani, szeretlek!
Nincs más kívánságom,csak annyi, hogy szeress
Életem mindenpercében velem lehess.
Odabújnék hozzád, érezném bőröd illatát,
Átvenném tested melegét, látnám szemed tekintetét.
Vágyom rá,hogy karjaiddal átölelj,
Hogy füledbe súgjam a szerelem dalát,
És arra,hogy ez a pillanat ne repüljön tovább.

Mikor rád gondolok,úgy érzem szerelmes vagyok.
Ez a gondolat mindíg itt marad, s nem feledem,
Ilyen soha nem történt velem,
De olyan jó, hogy gondolatban is veled vétkezem.
Tudom ezt nem szabad, hisz te sem vagy szabad,
Én is másé már, de ha szeretni tudnál,
Enyém lehetne az egész világegyetem.

Ám mit ér mindez, ha nincs nálad viszonzás,
És emiatt lelkem súlyos terhek nyomják?

Majd elmúlik ez is biztosan, ahogy jött?
S remélem teljesen nyomtalan!