Ki lesz a győztes? (Részlet)

NEM SZERETNÉM...

Az idő úgy folyik ki eszközeimből, mint csepegő csapból a szökkenő vízcseppek: idegesítően és észrevétlenül.

Hova rohansz ember? – vágom mellbe magam ezzel a légből kapott kérdéssel, és mukkani sem tudok.

Az éjszaka parányi fénypontjai belém oltódnak, és zúgni, zakatolni kezdenek fogaskerekeim, én meg csak egyre lapátolok!

Álmaimból képtelen vagyok felébredni, és amikor nem alszom eszmék után tévedek, néha a múlttal flörtölök, de a jövő fele kacsingatok.

Nem tudom, hogy már mire számítsak.

Egy régen halott mondat üti meg hangvillámat, mégpedig a 'jó tett helyébe jót várj', ami békekötésre serkent.

Lehet, hogy mégis érdemes visszafogni a sebes(s)égből?

Nem szeretném megelőzni önmagamat, miközben versenyt futok árnyékommal.

 

AKAROM...

A súlytalanság vállamra nehezedett, és úgy lebegek, mint viharvert papírsárkány, alattam határtalan mélység tátong, fölöttem az ég peremei

összegabalyodnak.

Azon veszem észre magamat, hogy túlságosan is elrugaszkodtam a valóságtól, vajon mennyire nyúlékonyak gyökereim?

Nemes egyszerűséggel tűnődöm, vagy összeszorított állkapoccsal rágódom azon, hogy merre tovább.

Az ösvény nem siet, de nem is toporog, mindig mozgásban van.

Csillagrendszerem bölcsőjében a napsugarak tartják egybe a táplálékláncot, hogy az ellentétek gondtalanul ölelkezhessenek.

Már látom, még csak egy porszem, de benne van az ősanyag, fölszippantom, kicserélődünk, magába szív a legtisztább energia.

Akarom ezt a változást!

 

A VÉSZKIJÁRAT...

A vészkijárat fele rohanva eléggé nagy lehet a baj, de a választás lényei minden pillanatot megragadnak.

Előttem, csigalépcsőn kanyarog az 'aki mer, az nyer', hátam mögött – ami valamikor a jelenemben ugyancsak előttem volt – a 'lassan járj, tovább élsz' liftezik. 

Ha ismét száznyolcvan fokos fordulatot vennék, változnának a dolgok? 

Megérzésem szerint ugyanaz a test maradnék, és ugyanazzal a lélekkel kényszerülnék osztozkodásra. 

És ha kört írnék le? 

Beleszédülnék a részletkérdésekbe, mert nem az a lényeg, hogy melyik irányba haladok, hanem az, hogy megismerjem zarándokutamnak

domborzatát.

Amikor majd engedelmesen átadom magamat a beavatásnak, akkor elfogadom a visszaút lehetőségét is, és nem lesz szükségem vészfényre.