Két pont között

Papírra vetem önmagamból a hangot
hadd vegyem észre éles fülem van
de lehetnék világtalan siket ember
ha szívem énje nem hajléktalan
a hangot mely fényesebb a drágakőnél
jól ismerem tápláló bölcsődal
melyről pojáca hitem sokszor vélte úgy 
hogy végállomás cifra ravatal
anyaggá vált Ige fehéren feketén
elmémmel felfogható délibáb
a benn levő testülete határozott
kérésem szerint festett a világ.
 
Elkészült a mű teremtette lúdtoll
ostoba ki többet vár a bolondtól.