Ébredés

Keresek valakit,
kié lehet az a lábnyom,
mit a nap az éjre rányom.
Ki látja mily szép a pirkadat,
Kivel örök marad a pillanat.

Nem kell a könny,
mi szánalomból fakad.
Nem kell  szív,
mi folyvást megszakad.
Nem kell a kéz,
mi levegőt markol.
Nem kell az ész,
mi szívemmel harcol.
Nem kell a szó,
mi megtöri a csendet.
Nem kell a törvény,
mi "tiszteli" a rendet.

Hogy mi kell? Nem tudom...
Talán,
a csend, mi megért.
a rend, mi megvéd.
a levegő, mi éltet.
és hogy élhessek... Érted(?).

Nem ismertél, nem ismertelek.
Minden így kezdődött el...
Megismertél, megismertelek,
és mégis úgy váltunk el...
Mint két idegen.


/2010.05.14./

Egy ismeretlen ismerős arc.
Egy pillanatnyi pillantás-harc.
Egy szótlan szóra nyíló száj.
Egy gondtalan gondolat...még fáj.

De mondd, hová lett a fény szemedből,
mit felidézek emlékemből?!

/2010.04.20./

Nincsen apám, csak anyám.
Eldobott, nem kellettem neki.
Nincs istenem, csak Hazám.
Szívem ezt soha nem feledi.

Nincsbölcsőm, csak szemfedőm.
Egyszer tán eltűnök hirtelen.
Csókom sincs, csak Szeretőm.
Sz' hiszen már az is reménytelen.

Semmim sincs, csak én magam
és a József Attila kötet.
Hol találom önmagam,
mikor már a Minden elveszett?

/2010.03.23./