dreamworld

Bella Dream vagyok. Tizenhat éves és most kerültem el otthonról. Az otthon mindenkinek mást jelent. Számomra azt a helyet ahol születtem és felnőttem. Ahol a barátaim vannak és ahol sokakat ismertem. Ahol óvodába és iskolába jártam. Egyik nap Herold bácsikám telefonált nekünk, hogy a nagyim nagyon rosszul lett. Azonnal oda mentünk és már a kórházban volt. Szívinfarktusa volt. A bácsikám nem tud róla gondoskodni, mert ő máshol dolgozik. Anyuék nagyon elfoglaltak, de mégis úgy döntöttünk, hogy oda költözünk a nagymamámhoz. Már két napja vagyunk itt. Nagyi végre haza jöhet a kórházból. Most megyünk be érte.

1.fejezet

A kórteremben vagyunk. A nagyin kívül még két idős néni fekszik a szobában. Orvosi gépek hangja zavarja csak meg a csendet és a gyógyszerek szagától émelyeg a gyomrom. Nem  bírom a kórház szagát és a tű látványától is rosszul leszek.

-Meghoztam Viola néni zárójelentését. Egészséget kívánok önnek.

-Köszönjük.

-Nagyika gyere! -szegény olyan erőtlen volt. Rám támaszkodva ült bele a kerekes székébe. Kivittem a kórházból a kocsihoz. Apu segített beültetni a kocsiba. Otthon bevittem a szobájába.

-Nagyika máris megcsinálom az ágyadat. Szeretnél lefeküdni? 

-Inkább kimennék egy kicsit az udvarra, mert már rég nem voltam levegőn és lassan jön a hideg.

-Ahogy szeretnéd.

Kivittem és kint beszélgettünk.

-Azonnal vissza jövök. Hozok egy kis innivalót meg valami harapnivalót.

-Köszönöm.

Anyu és apu soha nem foglalkozott túl sokat velem. Épp csak annyit amennyit szükséges. Nagyika viszont imádott és mindent megtett nekem. Nem tudom hogyan viszonozzam neki. Készítettem neki limonádét és vittem ki a süteményből, amit ma reggel sütöttem neki.

-Nagyika hoztam sütit s készítettem limonádét.

-Köszönöm kisunokám.

Csak ettünk és néztem őt. Ő a példaképem. Tudom, hogy hamarosan elveszítem őt, de nem akarok erre gondolni. A szüleim már el is mentek dolgozni. 

-Nagyika mi lesz ha nekem kezdődik az iskola?

-Ne félts engem. Megleszek.

-De...

-Nincs de! Az iskolában nem leszel estig. Még bőven lesz időnk együtt lenni.

Csak nyeltem egyet. A szobájában megcsináltam az ágyát és segítettem neki lefeküdni. Hamar el is aludt, így magára hagytam.

2.fejezet

Reggel nagyikát megetettem és elindultam az iskolába. Felszálltam a buszra, ahol néhány régi arcot is felfedeztem. Hiszen sokat vagyok itt, így sokakat ismerek.

-Szia Bella!

-Sziasztok!

-Gyere ülj ide! Hallottuk, hogy most ide költöztetek.

-Igen.

-Reméljük Viola néni jobban lesz.

-Köszönöm. Én is ebben bízok.

Az iskola pont olyan mint régen mikor itt jártam. A tanárok megismertek, hiszen mindenki ismeri nagyikát, mert nagyika volt régen a város legjobb vendéglátója. Nála ették a városlakók a legfinomabb ételeket és süteményeket. Az első órám földrajz volt. A többi is gyorsan eltelt. Lementünk és ebédnél is a barátaimmal ültem. Sokat beszélgettünk és nevettünk. Hazafelé már egyedül mentem a buszon. Láttam még az iskolából diákokat, de nem ismertem őket. Leszálltam a buszról és siettem haza. Nagyika az ágyában feküdt és tv-t nézett.

-Nagyika megjöttem!

-Szia!

-Készítek ebédet és behozom. Sietek. -egy óra alatt elkészültem vele. Nagyika hálás volt érte. Anyut megkértem, hogy vigyázzon rá, míg elmegyek vásárolni.

A boltban hamar végeztem így siettem haza. Épp hogy haza értem anyu is elment. Megint kettesben maradtam nagyikával. Este megfürdettem és lefeküdtünk aludni. 

3.fejezet

 Nagyon fáradt voltam. Délelőtt iskolába jártam, délután a nagymamámat ápoltam és a háztartást vezettem.Már egy hónapja így megy. A szüleim persze mit sem törődnek ezzel. A lényeg, hogy ők dolgozhassanak, hogy meglegyen mindenük. Persze nekem is jut belőle, hiszen én is ebből élek és tanulok, de olyan mintha soha nem lettek volna szüleim. Nagyika állapota napról napra rosszabb. Már alig van ereje. Most szünet van az iskolában így mellette tudok lenni mindig. Most is csak a boltba szaladok ki, de esik az eső. Míg elértem az üzletbe nagyon eláztam. Gyorsan bedobáltam a kosárba a szükséges holmikat és már sorban is álltam.

-Szia Bella!

-Szia Carlos!

-Nagyon megáztál. Maradsz egy kicsit?

-Nem. Nagyika egyedül van otthon. Sietek is csak szükség lenne néhány dologra.

-Akkor nem is tartalak fel.

-Köszi. Szia!

Kifizettem és már siettem is haza. Azonnal nagyikához siettem.

-Bella kisunokám, nagyon fázom.

-Nagyika fűtsek?

-Légy oly kedves!

-Azonnal hozok fát és megcsinálom neked itt a szobádban, mert kint nekünk még nem kell.

-Köszönöm.

Kimentem az udvarra és lementem a pincébe, ami tele volt fával. Egy vödörbe pakoltam és bevittem a házba. Jó meleget csináltam.

-Jobb már?

-Sokkal. Köszönöm.

Kint már sötét volt, nagyika elaludt és a szüleim dolgoztak. Volt egy kis idő amíg egyedül lehettem. Bekapcsoltam a tv-t, de még negyed órát sem néztem mikor a szüleim beléptek az ajtón. Azonnal eléjük mentem.

-Oh apuka, anyuka!

-Vedd már el a vizes ruháinkat!

-Igen.

-Míg átöltözünk tálald a vacsorát.

-Azonnal! -mire a konyhába értek már az asztalon volt a meleg vacsora. 

-Jó étvágyat!

-Kösz. 

-Miért van itt ilyen hideg?

-Nem volt több fa felvágva és nagyon esik az eső.

-És? Menj és vágj még fát, hogy be tudjunk fűteni különben a nagyanyádtól kell elvennem a fát, hogy ne fagyjunk meg!

-Megyek.

Lámpával a kezemben kimentem és a kisházban nekifogtam a favágáshoz. Csak vágtam és vágtam. Mikor végeztem össze szedtem és megfordulva állt előttem valaki. Nagyon megijedtem. Az összes fát elejtettem a kezemből. Az egyik ráesett a lábamra. 

-Szia! 

-Szia!

-Ne haragudj! Nem akartalak megijeszteni.

-Nem. Semmi baj.

Lehajoltam, hogy össze szedjem a fát. Ez a férfi segített nekem. Furcsa módon nehéz volt levennem róla a szememet.Furcsa érzés fogott el. Még soha nem éreztem ilyet.

-Megütötted magad?

-Nem.

-Edward World vagyok.

-Én...

-Mégis mi folyik itt?

-Ne haragudj én csak...elejtettem a fát és Ő segített nekem.

-Honnan ismered?

-Itt lakom a szomszédban és láttam, hogy fény szűrődik ki innen. Azt hittem véletlenül hagyták így és láttam, hogy elejtette a fákat. Segítettem neki.

-Eredj be a házba!

-Igen.

-De...

-Nézze fiatalember! Nem tudom mi a valódi oka annak, hogy ide jött, de megkérem, hogy ezt a lányt kerülje el. Sok dolga van és nincs ideje másokkal foglalkozni.

Bent előkészítettem a kandallót.

-Na meleg van már végre?!

-Hamarosan az lesz.

-Mégis mi volt az az előbb ott kint?

-Apuka én nem tudom ki volt az a férfi. Egyszer csak ott állt előttem. 

-Most még hiszek neked, de ugye tudod, hogy ha még egyszer meglátlak valakivel abból baj lesz.

-Igen. Nagyikánál leszek.

-Rendben.

Nagyika már aludt. Mellette aludtam el a fotelben. 

4.fejezet

Másnap reggel iskolába mentem. Semmi érdekes nem volt azon kívül, hogy eltűnt az egyik tankönyvem, ami végül az igazgatóiban került elő. 

-Bella nem jössz el velünk vásárolni?

-Sajnos nem tudok menni. -nem mondhattam meg, hogy miért, hiszen nem tudhatják meg, hogy nálunk milyen a családi helyzet. A szüleim engem nem szeretnek. Valójában már csak a szolgálójuk vagyok.

-Bella nek éresd magad!

-Sajnálom, de valóban nem tudok menni. Nagyikára kell vigyáznom, mert a szüleim már dolgoznak.

-Oh az más. Üdvözöljük őt.

-Átadom. 

Korán haza értem, de egy mentőautó állt a házunk előtt.

-Nagyika! -beszaladtam a házba.

-Bella! Anyu rosszul lett. Mentőt hívtunk hozzá.

-Bemehetek hozzá?

-Sajnálom kisasszony, de a nagymamájának szívrohama volt. Gépre kötöttük és van vele egy állandó ápoló, akinek időnként segíteni fog a fia. Sajnálom, de őszintének kell lennem. Töltsön vele annyi időt amennyit csak tud, mert már bármikor elveszítheti.

-Ne! Kérem. Csak van megoldás. Nincs semmilyen gyógymód rá.

-Már nagyon idős a nagymamája és a szíve nem bírná ki a műtétet. Kapja a gyógyszereket, de nem tudjuk megmondani milyen változás lesz.

-Értem. -bementem a szobába és leültem nagyika ágya mellé. Megsimogattam az arcát és megfogtam a kezét.

-Nagyika! Meg kell gyógyulnod. Szükségem van rád. Nem hagyhatsz itt. Nagyon szeretlek. Tudom, hogy te is engem, de nem mehetsz most el. Még látnod kell ahogy felnövök és ahogy elkerülök a családi háztól. Azt mondtad szeretnéd látni a dédunokáidat, ahogy férjhez megyek. Azt mondtad ott szeretnél lenni a diplomaosztómon. Remélem hallassz nagyika. Rád még itt van szükség. -könnyes lett az arcom.

-Szia!

-Jó Napot! ...Szia!

-A nevem Carlos World. ÉN vagyok az állandó ápoló és ő a fiam Edward, aki segít nekem.

-Jó Napot! Szia!

-Sajnálom a nagymamádat.

-Köszönöm, de még van rá esély, hogy felépül. Hiszek benne.

-Ha szeretnéd írok neked igazolást az iskolába.

-Igazolást az iskolába? Mit akarsz te lány?!

-Semmit. Csak szeretnék minél többet nagyikával lenni.

-Rendben. Gyerünk kifelé! -megfogta a karomat és kihúzott a szobából.

-Valami rosszat tettem? 

-Beszélni szeretnék veled.

-Tessék?

-Az igazság az, hogy gondolom észre vetted, hogy nem igazán foglalkozunk veled. Szóval ne vedd személyes sértésnek, de mi fiú gyermeket akartunk és mikor megszülettél kiderült hogy lány vagy, de így ki viszi továbba nevemet. El fog tűnni a Dream név. Ezt soha nem bocsátom meg senkinek. Szóval ezért döntöttünk amellett, hogy örökbe adunk, de meggodnoltuk magunkat, hiszen mégis csak hozzánk tartozol valamilyen szinten. Így arra gondoltunk, hogy majd ha felnőtt leszel akkor a szolgálónkká fogadunk. Eddig a nagymamád fizetett utánad nekünk.

-Tessék?

-Már nem tud fizetni így...

-Apád arra gondol, hogy mi örökbe fogadunk egy kisfiút, de te is itt maradhatsz mint a szolgálónk. 

-Hogy?

-Sajnálom, de szeretném ha valaki tovább adná a nevet, de két gyereket nem tudunk eltartani csak ha te dolgozni mész.

-És az iskola?

-Ahogy gondolod. Vagy abba hagyod vagy olyan munkahelyet keresel amit suli után csinálhatsz.

-Ez most vicc?

-Nem.

-Anyu...

Csak a fejét rázta én pedig a könyeimmel küzdöttem. Láttam, hogy valóban komolyan gondolják.

-Akkor elmegyek munkát keresni.

-Van egy vendéglő a szomszéd városban. Herold bácsikád elintézett neked ott egy állást. Ha szeretnéd csak fel kell hívnunk őket és megbeszélni, hogy mikor kezdessz.

-Köszönöm.

-Lakhatsz itt, de ha nem fizetsz lakbért, akkor a kamrában alszol, ahol most a farakás van és kenyeret kapsz csak vízzel.

-Értem. Akkor egyelőre kint alszom a pajtában és elég a kenyér és a víz.

-Ahogy akarod. Mostantól Mr. és Mrs.Dream vagyunk. A holnap érkező kisfiú pedig úrfi. Ő soha nem fogja megtudni ki vagy valójában.

-Engedelmükkel.

Bementem a nagyikámhoz és zokogva borultam rá.

-Nagyika! Nagyika! Téged szeretlek a világon a legjobban. Megmentettél. Köszönöm. Elmondtak mindent. Nagyika végtelenül hálás vagyok. Míg élek nem tudom hogy meghálálni.

-Jól van kisasszony?

-Oh, elnézést! Elfelejtettem, hogy önök is itt vannak. Sajnálom. Nem fog többet előfordulni.

-A nagymamád biztos nagyon büszke rád. Nem mindenkinek van ilyen szerető unokája.

-Oh. Köszönöm.

Leültem nagyika mellé. Csak ültem és fogtam a kezét. Már este volt.

-Nem is tudom a nevedet.

-Hidd el jobb ez így.

-Nem kellene lefeküdnöd. Aludj itt, de ki kell pihenned magad. Holnap iskola.

-Nem megyek.

-Hogy hogy?

-Bonyolult.

-Azt hiszem képes vagyok rá, hogy felfogjam.