Szendergő

Csendesen szendereg melletted
kábult bánatod - hullnak a percek
reméled: elfoszlik reggelre
nem csepegtet több mérget szívedbe-

-majd néha úgy érzed: zizegve
odébbsurran, félálmot lop szemedre,
de belül még mindig remegve
lesed...pedig tudod e percbe'

nem jut több neked a semminél,
jobb lesz, ha végképp feledve
álom mákonyába egyre mélyebbre
szédülsz - elvarázsolt tájon

boldog kábulatban lépegetve
nem gondolsz semmire, szabadon
tekingetsz az égre elmerengve,
s nem rágódsz kiürült szavakon...

(...álmodban erős vagy: tiéd a hatalom
hogy felülemelkedj a fájdalom
jégcsipkéin, s a dermedt falakon...)