rettenet

2010-09-02 09:51:34


föld felett libben rettenet magával rántja lelkemet a nyugalom most szendereg éj arcán fekete könny pereg éberen lapulok ágyamon szobámon lopva átoson sikító hiányod - álmodom - falamon méreg szivárog (magamban érted kiáltok) szám zárva szemem tágul menekülnék a világból
Vers

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt felhasználó 2010-09-02 10:04:24
:(

dreaming58 2010-09-02 11:03:08
:(

Holdsugar 2010-09-02 14:33:52
No, valami hasonló hangulat van ma rajtam...
''szám zárva
szemem tágul
menekülnék
a világból'' :(
Jól megírt vers, kedves Éva.
Puszillak: Holdsugár

arany52 2010-09-02 17:46:49
Nagyon szép vers, és sajna az én életérzéseimet is kifejezi. ''szobámon lopva átoson sikító hiányod''. Pontosan ezt érzem éjjelente.
Ölel: Arany

Vitorla 2010-09-02 17:53:09
Valami nagyon nem... :(

dreaming58 2010-09-03 08:13:16
Holdsugi :S

dreaming58 2010-09-03 08:13:34
Arany, drága - köszönlek!

dreaming58 2010-09-03 08:13:53
István...hát nagyon........