a kósza álom belevacog,
s az ébredés is jeget lehel
a hajnal ablakára - lám,
és lassan fedi hólepel
ki kéne kaparni, de most
- holnapra eltűnik talán -
nyomot hagy szívem jégfalán
nélküle nem tudom mi lesz,
nélküle hullnak csillagok,
ha már nincs, nem lesz életem,
nélküle én is megfagyok
***
Fiók mélyéből bányásztam - egyszer már volt fönt...de most...újra...