Eső igéző - Arszaknak ajánlva

kitágult láthatár,
káprázatos képek,
hegyeknek ormán
szabad szívvel élek-
-boldogság színezi
megtisztult szívemet
napfényben fürösztöm
káprázó szememet...

...de nem kerülhetem
a komor felleget,
mely most felém kúszva
lám mindent betemet-
-megszűnik a világ,
bezárul a látvány
gomolyog köröttem,
mint alattomos sárkány...

nem is hiszem, imént
mit is láttam körbe
-szürkeségbe fulladt
a természet éke,
eső surrogása
suttog, súg fülembe,
már nem bízhatok
csak belső érzésekbe'
szemem cserben hagyott,
homály ült vállamra

minden porcikámat
zivatar áztatta,
látvány híjján
hagyatkoztam
madarak szavára
nem ért el a lárma
-így az eső ringatott el
nyugalmat találva...

************

(...a fórumban Arszak dobta fel a témát - írjon belőle valaki verset - én a magam módján megtettem...

Ide idézem Arszak fórumhozzászólását:

"Egy ötlet, miről írhatnátok verset. Ma voltam a Pilisben. Felmásztam egy magasabb pontra, remek kilátás, táj, stb. Egyszer csak megindultak a hegy felé a felhők, belekerült a hegy a felhőbe! És a látkép eltűnt a szürkeségben. Eső is eleredt, ernyő volt szerencsére. És az esőesést leszámítva csupa csend, csak néhány madár magyarázott valamit, szóval remek. Gondolom erről lehet írni valamit, rátok bízom.:) "...)