...a durrogás folytatása...

 Csak hogy teljesebb legyen a kép, folytatom a "Hazudj nekem" versem körüli "gomolygás" elemzését :P ( http://blog.poet.hu/dreaming58/megint-durrogok- ) 

Ide illesztem (picit megvágva, hogy a személyes vonatkozások eltünjenek) az illetékes szerkesztővel történt levelezésemet...

************************

Kedves Évám,
csillagfényt súg-ez akár a te érzelmeid diktálta mondat, akár nem, ez így nem helyes. Lentebb meg egyszerű logikai összeférhetetlenséget tapasztaltam. A legnagyobb bajom magával a tematikával van-volt, ezt a "Hazudj nekem" cuccot rengetegen megírták már...Nem eredeti gondolat, ezért ha átengedem, akkor nagyon oda kell figyeljek a szövegkörnyezetre. Hogy legalább ott legyen minden tip-top rendben.

üdv....

******
(válaszom részlete)

Elfogadom az érveidet - a magad szemszögéből (na meg az oldal egész az alkotókhoz való hozzáállása tekintetéből) - de hadd ne érezzem én ezt magaménak :S
Én már számtalanszor megírtam: nem vagyok költő, csak "versfaragó" vagy ahogy egy versemben (ami itt szintén NP lenne) "verset álmodó"...az érzéseimet papírra "súgó" :))))
...és ezek az érzések az enyémek, tehát bocsáss meg érte, ha nem akarom átformálni senki kedvéért... :)

A naplómban lévő versek szinte mind NP kategória - hozzátéve, hogy nagyon sokan az oldal olvasói közöl megkerestek privátban, hogy ezek miért ott, és miért nem főoldalon vannak? Hm...

Szeretettel: Éva

*******

Kedves Éva,
én meg a te hozzáállásodat fogadom el. Hiszen a saját utadat kell bejárnod...
Úgy gondolom, hogy rengeteget fejlődtél itt.

*******
(újabb válasz-részlet)

Csak csendes kérdés: ITT ti kinek válogatjátok a verseket? Magatoknak (szerkesztőknek) vagy az olvasóknak?
Mert mint említettem, kommentben is privátban is számtalan kérdést kaptam az olvasóktól (írótársaktól): "miért itt (a naplóban) és miért nem főoldalon jelennek meg" AZOK a versek :)
Szeretettel: Éva

********

Az amatőr oldalaknak van egy alapvető hibája: egy bejáratott szisztéma szerint írnak és olvasnak a regisztrált tagok. A versek is hasonlítanak, szinte ugyanaz a koncepció, itt-ott még a szavak is megegyeznek. A szakma nem szereti az önsajnáltatós és szentimentális verseket. Ezeknek ideje nem a kétezres években, hanem kb. száz évvel korábban lejárt. Magamról tudom, ha előrukkoltam egy ilyen tematikával valahol, nem győztem megválaszolni a kommenteket. Lehet írni szívhezszóló verseket úgy is, hogy nincsenek benne azok a jól bevált, csontra lerágott szópanelek, hogy nem terheltek közhelyekkel, nem általános gondolatokról szólnak, hanem valami újat hoznak. Olyat, ami még nem volt, vagy ha volt is, nem túl gyakran.
Azt mindenki tudja, hogy én vagyok a szigorú(bb) szerki. Engem lehet utálni, vagy nem annyira szeretni, de azt állítani rólam, hogy kikukázom a gyöngyszemeket,- azt nem lehet! Amit gyengének látok, azt többször visszaolvasom. Keresem benne a mankókat a maradásra. Vagy ha hatáérték a vers, akkor a ...ra (másik szerki) hagyom a döntést. Ketten már csak nem tévedhetünk olyan nagyot.
*Hogy kinek szerkesztünk? Az Olvasóknak. Akiket éppen úgy hordunk a tenyerünkön, mint az alkotókat. *Nem teríthetünk szennyest eléjük. Színvonalas oldalt szeretnénk.* Ha nem tartjuk ezt a keménységet, akkor ez az oldal is úgy végzi, mint a többiek: elsüllyed a süllyesztőben. Nem kis felelősség igent, vagy nemet mondani egy írásra.