Egy reggel felébredsz, és én már nem leszek ott...
Egy reggel felébredsz, és én már nem leszek ott,
Csak az emlékek, a képek, s a mozdulatok,
És a fej újra lejátssza, s a hangulatot
Visszaadja néha tán, de azok az illatok
Elmennek, csak a gesztusok
Ugranak be néha még, és a pillanatok,
Törik meg a csendet, amit majd otthagyok...
Van, mi vibrálóan fáj, és van, ami hevesen,
és van mi szaggat belül, és van, ami sebesen,
de bántóan vágtat át, végig a testeden,
Néha szinte holt vagy és néha még eleven,
De nézel magad elé, bambulsz oly mereven,
Hogy nem érzed az időt, mivel lábujjhegyen
Oson el melletted, hogy terhedre ne legyen...
Egy este lefekszel, és én megjövök újra,
S leheletnyi csókot adok félig rádhajolva,
Megérzed talán? Mert ahogy elfordulsz jobbra,
Mosoly rajzolódik ki selymes arcodra,
Mintha nem is lett volna az a csúnya volna,
Úgy nézlek majd téged belül ellágyulva,
S megvárom a reggelt. Majd elmegyek újra...
Egy hétig tartanak a sebek,
Aztán begyógyulnak.
A törések súlyosabbak,
Meglátszanak a hegek.
A szeretet gyógyít,
A kőfal meg véd.
Egy eljátszott kép,
A hazugság mi volt itt.
Még nehezek az éjszakáim, mert mindig rád gondolok.
Még éberek az éjszakáim, súlyos gondolatok
Hevítik fejemet, éberen tartanak,
A szív és fej páratlan összhangban
Aggódnak érted...
Sötét az éjszaka, de a kedvnél világosabb,
S reggel furcsa módon nem jön még fel a nap,
Hogy áttörje fényével rossz hangulatomat,
Felveszem újra hát téli kabátomat,
Aggódom érted...
Zakatol a vonat – a szívem is így szokott,
Mikor találkoztunk és előtte vártam ott,
Ahol utána sokat még. Milyen jó is volt,
Mikor végre megpillantottalak. Most
viszont aggódom.
Érted?
Vívódások...
Elhagyott. Itt vagyok most nélküle. Mit kezdjek magammal?
Az életem egy célja most szépen megbukott. Kezdjek másik lánnyal?
SZERETNÉL? TUDOD, BUSZ ÉS NŐ MINDIG JÖN MÁSIK.
HA VALAKI TÚL SOKAT BÁNKÓDIK, AZ KÖNNYEN RÁFÁZIK.
Nem akarok. Nem kell más. De mindenki azt mondja,
Megváltozik ez az érzés, mi szívemet most nyomja.
MEGVÁLTOZIK BIZONY. MOST MÉG ROSSZ A KEDVED,
DE HOLNAPRA ELTŰNIK MAJD, IGYÁL! KÉREK EGYET.
Minek igyak, mit segít az? Változtat a dolgon?
Velem lesz, ha felébredek kelletlenül, morgón?
FELETJS! FELEJTSD! HAGYD A MÚLTAT! NE RÁGÓDJÁL RAJTA!
ANNYI VIRÁG VAN A RÉTEN! NÉZZÉL KÖRBE ÚJRA!
Néznék én, de nem megy nekem. Mindenütt még őt látom.
Felfedezem mozdulatban,
Hosszú, fényes, sötét hajban,
Körülnézve őt remélem,
Néha gyorsan fut a vérem,
Mikor jönni, menni vélem,
Nehezen hal meg reményem -
Idő, míg elmúl belőlem. Most még nagyon kívánom.
Vers