Kismalac és sünike

Kíváncsi volt kicsi malac,
így aztán ő megszökött,
elment gyorsan körülnézni,
az erdőbe költözött.
 
Nem tudta, hogy nagy a veszély,
vannak gonosz állatok,
akik őt is megtámadják,
segítséget várhat ott.
 
Ha akkor senki nem jár arra,
vége lehet őneki,
de, hogyan is szabadul meg,
életét majd élheti.
 
Meg is jelent egy nagy tigris,
szemközt nézett ővele,
talán ő fogja megenni,
ennyi volt az élete.
 
Amíg ezen gondolkodott,
egy kis süni érkezett,
megkérdezte ő a tigrist:
- kismalac mit vétkezett.
 
Nem tett az még semmi rosszat,
csak enni kell őneki,
mert a gyomra nagyon korog,
hadd legyen már jól teli.
 
De a süni ám ráförmedt:
- ne bántsd a kismalacot,
velem lesz majd akkor gondod,
a jót nem is várhatod.
 
Jót nevetett a nagy tigris,
azt hitte, hogy semmi baj,
be is kapta a kis sünit,
lett akkor ám nagy zsivaj.
 
Mert a tüske jól megbökte,
nyelve is jól megdagadt,
elengedte a szájából,
aztán gyorsan elszaladt.
 
Így menekült a kismalac,
hálát ő hát úgy adott,
hogy a sünit odahívta,
ehessenek egy nagyot.
 
Mert amíg a süni küzdött,
talált magot eleget,
esznek így hát elég sokat,
s majd álmodnak szépeket.
 
De az álma szomorú volt,
ott volt a sok kismalac,
közöttük járt ki hiányzott,
ébredt, azt hazaszaladt.
 
De a sünit is felfogta,
nem hagyta ott egyedül,
és amikor megérkeztek,
boldogságtól elterült.
 
Nem szökött már soha többé,
barátja is lett neki,
süni és a sok kismalac
csak a tigrist kergeti.
 
Ő meg fél is nagyon tőlük,
nem akar már galibát,
ezért inkább csak játékból
kergeti meg a libát.