egy hosszú történet

Gabriella egy fiatal lány, aki egy árvaházban nőtt fel, azonban néhány hónapja elköltözött és egyedül él. Egy kávézóban dolgozik így el tudja tartani önmagát.

-Jó Reggelt Richard bácsi!

-Szia Ella!  Kezdessz is?

-Igen.

Ki is ment az első asztalhoz. Felvette a rendelést. A második asztal következett és így sorban. Délután amikor végzett hazament és otthon folytatta a munkáját. Kitakarított, főzött majd lepihent. Olvasgatott és el is aludt. Másnap reggel amikor bement a kávéházba észrevette, hogy Johnatan Parker(egy híres musical énekes)ül a hármas asztalnál. Odament felvette a rendelést, majd amikor volt pár perce odament hozzá.

-Elnézést Uram!

-Parancsoljon!

-Nem szeretném zavarni, de...de...kérhetnék egy....egy autogrammot?

-Persze.

-Megtisztelő, hogy egy ilyen embert szolgálhatok ki.

-Ő kisasszony ez számomra megtisztelő, hogy egy ilyen csinos hölgy szolgál ki.

Gabriella szégyenlősen mosolygott és elpirult.

A férfi fizetett és elment. Délután a lány elment a patakhoz. A hegynél egy csodás patak csordogált, ami a hegy aljában lévő tóba vízesésként esett. A tóhoz néhány dombon kellett átkelni. Gabriella imádta azt a helyet. Mindig megnyugtatta őt. Ma is ott üldögélt a tóparton és énekelgetett. Egy férfi lett figyelmes az énekre. Megleste ahogy a lány ott üldögél és énekel majd felállt és táncra perdült éneklés közben. A férfi hetekig minden nap elment és megleste ahogy a lány énekel.

Ma Gabriella kicsit később ment ki a tóhoz. Gabriella leült és énekelt. Felállt és szaladni kezdett majd megállt és virágokat szedett. Hirtelen látta, hogy kezeire és a virágokra árnyék vetül. Felnézett és látta, hogy egy férfi az egy lovon.

-Jó Napot Kisasszony!

-Jó Napot Uram!

-Gyönyörű hangja van.

-Köszönöm szépen. Elnézést kérek, azt hittem egyedül vagyok.