Az élet nem lányregény

Péntek este

Mi mondtál? – kérdezte Sípos F.
Már nem emlékszem. Mindegy. Érezd jól magad! – üvöltötte az elektromos zörejeket túlkiabálva S. Nagy, aki épp a pultba kapaszkodott és döntötte magába a konyakot.
Még egy felest Apukám!
A bárfiú ismerte már S. Nagyot. Hozzátartozott a péntek estéhez. A villanó fények, a bárpult, a polcokon táncoló poharak, a zsongás, a dübörgő zene, a szőke nő a bárpult végén és S. Nagy. És S. Nagyhoz tartozott a Metaxa. Úgy kellett neki, mint valaha a siker. Hát elérte. El ő! Siker, pénz, nők. S most? Az aranyló nedű, amitől tompul az agya. Amitől nem fáj a … a mi is? Mi fáj annyira? A siker? A pénz? S. Nagy feje a pultra borult. A bárfiú tudta már ezt is, intett a bejáratnál álló őrnek. A markos fiatalember udvariasan kikísérte a rogyadozó lábú férfit.
- Hová mész Öregem? Még csak most jön a java! – kiabált utána Sípos F. és most is, mint minden pénteken izzadságtól ragacsos ingében ledobta magát S. Nagy helyére.
- Még egy felest Apukám!

Az álom

S. Nagy hazaért, szétnézett a házban. A bárpulton konyak. Tölt. Iszik. Elvágódik a süppedős szőnyegen, elmerül.
    Szoba- konyhás lakás, a budi a folyosó végén. A szoba agglegényes harmóniája kísért. A dívány, ahol az álmokat szőtte. Az álmokat, hogy minden nap húst eszik, hogy nem lavórban mosakszik reggelente, hogy melegvizes lesz még a konyha is, hogy a boltban telerakja a kosarát és fizet, hogy étterembe jár és lenézi a menüt, finnyásan fogja az étlapot s válogat. És Klári! Nem kell szégyenkeznie, ha Klárit felviszi, hogy nyikorog a dívány ha szeretkezik, s a kis polcon a régi lemezjátszó a Tesla, amin ősrégi bakelit lemezeket hallgatnak összebújva, kézen fogva, álmokat szőve, a savanyú-olcsó bor drága-édes mézként csurog a torkukon. Ígér: szép lakást, autót, ruhákat, ékszert, nyaralást…
20 éve már. Minden nap étterembe jár, s ha akar húst eszik (de nem divat). Megvan a szép lakás – nagy villa – két fürdőszoba, s a falból csurog a meleg. A dívány nem nyikorog, az ágy francia. És Klári?
Klárival külön szoba. Nem szól a lemezjátszó a „Tesla”, nem szövik már az álmokat. Megvan a ruha, az ékszer, a kocsi. Szobájában a Hi-Fi, nyaralni jár. De S. nagy tudja: új szerető is kell neki. Az édes pezsgő is keserű, csak a konyak: az az igazi.

Vasárnap

Tíz óra van. Csorog a víz, a meleg. S. Nagy a zuhany alatt. A lavórra gondol. De jó a meleg.
Jó lenne itthon maradni! – gondolja.
Hová megyünk ma? – kérdezi Klári.
Jó lenne itthon maradni!
Itthon?
Mindig ugyan az. – gondolja S. Nagy.
Csak úgy lustálkodnánk. – monda hangosan. (És főzhetnél egy húslevest és csirkepaprikást, mint régen! – teszi hozzá gondolatban.)
Átjön Ica és Sípos F. Jó idő van. Elmegyünk valahova.
Menjünk. – törődik bele S. Nagy, s felrémlik előtte a régi Klári, amint festetlen, lófarkas hajával áll a pici konyha közepén. Piros fazékban rotyog a leves, a lábasban fő a paprikás. S. Nagy az edény fölé hajol ügyetlenül kóstolva, megégeti a nyelvét. Klári csak nevet és becézve keresi a száját, hogy eloltsa – felgyújtsa – a tüzet.
Az ágy nyikorog. Klári csókja édes, a leves ízes és boldog a vasárnap.

Megvádolt emberek, kiforgatott tettek és szavak. Könnyen kimondott ítéletek. A sajtót megrázó, az emberekből felháborodást kiváltó riportok jelennek meg a képernyőn és az Internet portáljain. A napokban saját bőrömön tapasztaltam a média igazság elferdítő, vagy valamit egyoldalúan bemutató esetét és annak igazolását, hogy majd mi megmondjuk nektek a tutit. Mindegy milyen érzést váltunk ki belőletek, kedves nézők és portálozók de valamilyen mély érzés legyen. (düh, harag, bosszú, együttérzés...) Az meg teljesen mindegy, hogy akiről a riport szól mit érez.
Könnyen ítélkezünk, valami fölött mert a tette valóban felháborító. A miérteket viszont senki sem keresi, mert egyszerűen leszögezik, hogy a tett mögött értetlenül állnak, és nem is tesznek semmit annak érdekében, hogy a dolgokat kivesézzék. Nem derül ki a riportból, hogy az elkövető egy születésétől sérült férfi, hogy ezt a fiút eddig mindenki szerette, hogy veszte épp az lett, hogy befogadott magához valakiket, akik kihasználták együgyűségét. Elkeseredésében tette, amit tett és nem is azon módon, ahogy leírták. Az ő érzéseivel senki sem törődik, csak a szociális munkás, aki borzadva áll az események előtt, sodródik az árral és lelkileg támogat, mert ebben az esetben mást nem tehet.

Mit ér?

Mit ér a csók?
Válaszolj!
Mit ér a szerelem?
Válaszolj!
Mit ér az ember?
Válaszolj!
Mit ér az élet?
Válaszolj!

Választ keresek sok mindenre.
Választ várok, tengernyi kérdésre.
Mond! Miért születtem én e földre?
Kinek volt jó, hogy megjöttem?
S mi értelme, hogy születtem?
S mire jó az, hogy itt vagyok?
S mi lesz akkor, ha meghalok?

Szeretnék mindig rohanni!
Szeretnék mindenkit itt hagyni!
Szeretnék érzéketlen maradni!
Szeretnék valahová elbújni!
Szeretném elhagyni a világot!
Kérlek, adj egy tanácsot!

A konzervált idős fejek gondja csak Te vagy!
"Ifjúságok szégyene a mai nemzedék."
A miértekre nem felel az agy.
Nem törődsz Te másokkal, mert gondod van elég.
Őszintén vald be önmagadnak!
- Pénzért mit meg tennél még?
Bús-gond felhő ül homlokod alatt.
Munkád nem lesz! - jó biztatás,
majd pénzért űzöd a vadat.
Szürkévé vált napokon majd nem gondolkodol.
Éled az életed, s a fő, hogy vagy valahol.
Félelem közt gyötrődsz, hitelekről szól az álmod,
lassan elfelejted, hogy vannak még virágok.
Bizalmatlan lesz az élet, s bizalmatlan vagy magad.
Nem hiszel a szerelemben, lábad mindig leragad.
Nem fogod vállalni önmagad.
Néha csordul a pohár, de szavad nem lehet.
S ha lenne is, szád kinyitni nem mered.
Kiálts nagyot! Mienk az élet!
Ne bántsátok ezt a nemzedéket!

1.      Ne egyél!                  Megfizethetetlen a kenyér.
2.      Ne igyál!                   A zacskós víz is drága már.
3.      Ne ölj!                       Ölnek nélküled is sokan.
4.      Ne kérj kölcsön!      Úgyse kapsz.
5.      Ne félj!                      Rosszabb már nem lehet.
6.      Csalj!                        Erre épül a világ.
7.      Lopj!                         Túlélned, csak így lehet.
8.      Hazudj!                    Eltűnt már a becsület.
9.      Paráználkodj!         Vigyázva, ne legyen gyerek.
10.      Ne végy levegőt!   Hidd el, úgy elviselhetőbb!