darklightflame blogja
GondolatokKérdések , válaszok ,miértek...
Mikor dölnek kelfeljancsiként érzés-láncaid ?
- ha fakón rám köszön a sehol-sincs káprázatok futózápora .
Mikor hullsz át fagyott másodpercek sikoly-hantjain?
-ha meglépett édenek festik rám rozsda-láncaik .
Mikor halnak meg elmédben a vágy-sugarak ?
-ha sarokba landol láng-holnapom.
Mikor szedik ráncba valóság zubbonyok lélek-szavaid?
- ha megérem szívhalálát minden mámor-rezdülésnek.
Mikor írhatod le selejtnek hófehér vágy-álmaid?
- ha futólépésben leégettem lélek-lángjaim.
Mikor tekintheted játékszernek negatív-másaid?
- ha megúsztam átlóban ,,csak test" hullámzásaik.
És mikor jön el kezdete vég-létemnek ??
- ha percei zajongnak az örökös alkonyatnak.
Ne aggodj ! -a Vég létre kelt bennem,
szellem-kezdetem állomásain robog most hullám-szekered ,
megnyugvásom percnyi pontosan közelít fájdalom- mentesen .
Poste restante
Remekbe szabottan bevillansz
Megkövesedett minden-napomban:
Rőt pillék szállnak emlékszirteken.
Homályba vesző tekinteted alkonya feldereng,
Hűvös révületben rám mered hiányod,
Titkos perceinkben létezem .
Elkószálok lélekvesztő utakon,
Árnyék-sejtésre festem gondolataim,
Ha ránk zuhan a velünk-szép alkonyat.
A bélyeg te magad leszel ,
ha poste restante-ra feladom önmagam.
Ecsetvonás
Valami mélybarna festék került kezemben
portrét rajzol rólad most a vágyam:
van mélyvörös parázs, álom, zöld reménység,
lám össze áll lassan festéktáram .
Vegyül belém az a tavaszillatú derengés .
Napsugár ,kávéillat,dél,pár hosszabb hajszál
lágyan szemedben omlón és szemed ,
a szemed ,maga a varázslat...
ahonnan szivárgón feltör mosolyod ,
és omllik világgá , határozott hangod átölel.
Pírt rajzol arcomra kezed ahogy
puha kendőként letöröl egy csöppnyi kávét ,
most úgy érzem veled lettem újra gyerek.
Mosolygós jelenet kél ,éled szememben ,
ahogy bevésed magad egy delemben,
az csendélet ,mosolyban meredt kép
így őrizlek ma , te emlék.
Ó ,én édesen keserű életem
miben színfolt ezer meg ezer ,
lapok lengenek, repülnek szélben.
Életregényem sötétbe rejtem,legyen hát titok .
Mozgó vászon-létem filmje lassan lepereg ,
holdsugaras éjszakában váltó éles , örvénylő napok,
képzeletben rámtörő derengés a jelenem:
paletta szökkenése ezer-egy érzésnek.
Nézd most holt küszöbként lapulok ,
bennem gondolatok ,mint levelek hullnak ,
kerengnek vihart hozó őszi szélben.
Felejthetetlen képsorok reppennek fel estémben,
majd csend...hallom ,ahogy zizzennek a lapok .
Lazulok most egyre jobban lazulok,
kilazult létem pörgenttyűs kerék torlasza ez.
Látod ?-most feszít mozdulatlanságom zátonya.
Hirtelen újra felderengsz ,te kedves , belém mosódsz ,
réz-barna vetületként előtűnik arcod ,kedves mosolyod.
Mit tegyek?- hiányzol nekem...és ,,Mirabeau híd alatt
fut a Szajna s szerelmeink....ó jaj..,,
jaj...kalandok rohannak ,száguldanak egyre
Mit hoz a lét ?magam vagyok, egy felület ...
Mondok mindegyre nemet és elveszek ,
lassan ettől megveszek ,mert mély víz a létem
tengerszemben kavargó cél,ez meg balszerencse ,
minő balszerencse...Szitál az eső ,szitál a csend,
kitudja miért van ez...büntetnek most odafent ,
lehet...mert bűnöm ezer.
Feldereng bennem újra arcod : szemed ,
kezed festem, mosolygós képed a mában,
azt a mosolyt mit akkor szívembe zártam.
Ecsetvonás, pillanatkép az egész .
Ha fagyosak a szentek
Itt fagyosak a szentek ,
néha olvadnak, mint jéghegyek
ha ránk köszöntnek eső hozta reggelek.
Ó egek!-jégeszmékben borult delek
hópehelyhek itt az emberek.
Megfagyott eszmék ,képzetek
bomolnak egyre a tavaszban:
mint átfagyott imában úszó jéghegyek .
Jön Szervác, Pongrác és Bonifác,
de te nem ...
Maradsz csodaországban ,
hol nem is létezel.
http://www.youtube.com/watch?v=_mkGch085m4
Félek
Félek a naptól mi elhoz,
Újabb kudarctól reszketek.
Tartok újabb csalódástól,
Félek ,hogy az élet megvezet.
Nem akarok lenni játék,
Orvosság bús napokon ,
Inkább ne legyek semmi,
Mint könnyü vigasz komor arcokon.
Ne játszon velem a lét .
Elbújok inkább a csöndbe ,
Minthogy legyek keserű kenyér.