darkjoe blogja

Hajnali emlék...
Puha pengék
karistolásától szökött hús
ünnepelt kegyei
a sohasem múló alázat fonák tengelyén.

Marhabirkák értetlen szemeinek tengerén
suhanó kátrány-árny
és üres lelkek sóhajának sikolya
a csend kápolnájától jobbra,
pont a harmadik kő mellett.

Itt, az ásott sírokat hírből sem ismerő,
cigarettázó és sört vedelő
gyilkos androidok vizelete megölte a flórát.
Azután húgyos kezeikat
egymás véres hajába törölték.

Egy rozsdásbarna futószalag
jajveszékelve szállítja valódi húsunkat
a beteljesülés elkerülhetetlen torka felé.
Előttem állsz, mögötted én,
s az áramütés mámorában csak rángatódzó lábaidat látom.

Egy zsákutca ez!
Halott izzók terhes fénye.
Százszor kimosott, kopott mez,
a lélek minden gátja, vége.

Hová mennél? Indulni szeretnél?
Hiszen ki nem találsz börtönödből!
Fejedet rázva nagy levegőt vennél,
öklöd mégis hiába dörömböl.

Szűk ez a hely!
Szabadság-vágyak kalodája.
Így van bár, de nem hiszed el
megvagyon írva legendája.

Ezt a könyvet többször olvastam
fantasztikusnak tűnt minden rész,
mert megszabadulni sosem tudtam
hagytam, hogy helyettem megtegyék.

Vézna csuklóimon vasláncok nyoma,
felszakad minden seb egyből.
Nem forr össze, nem heged soha,
nincsen kiút a testből!