darkjoe blogja
Vágóhíd
Hajnali emlék...
Puha pengék
karistolásától szökött hús
ünnepelt kegyei
a sohasem múló alázat fonák tengelyén.
Marhabirkák értetlen szemeinek tengerén
suhanó kátrány-árny
és üres lelkek sóhajának sikolya
a csend kápolnájától jobbra,
pont a harmadik kő mellett.
Itt, az ásott sírokat hírből sem ismerő,
cigarettázó és sört vedelő
gyilkos androidok vizelete megölte a flórát.
Azután húgyos kezeikat
egymás véres hajába törölték.
Egy rozsdásbarna futószalag
jajveszékelve szállítja valódi húsunkat
a beteljesülés elkerülhetetlen torka felé.
Előttem állsz, mögötted én,
s az áramütés mámorában csak rángatódzó lábaidat látom.
Elveszett...
Örök harcban magammal
Magamban jó és rossz között
Melyikhez forduljak
Ki ád vigaszt nekem a nélkülözések hajnalán
Ki fog vissza a feneketlen dőzsöléstől
Oh, miért hallgat föld és pokol és ég?
http://www.youtube.com/watch?v=X23fCUov8S8
Falevelek
Haj! - meresztő szélben
Kamikáze falevelek táncában
Úgy állunk ott árván,
Mintha egy perce
Mi csüggtünk volna a fák ágán.
Kiút a testből
Egy zsákutca ez!
Halott izzók terhes fénye.
Százszor kimosott, kopott mez,
a lélek minden gátja, vége.
Hová mennél? Indulni szeretnél?
Hiszen ki nem találsz börtönödből!
Fejedet rázva nagy levegőt vennél,
öklöd mégis hiába dörömböl.
Szűk ez a hely!
Szabadság-vágyak kalodája.
Így van bár, de nem hiszed el
megvagyon írva legendája.
Ezt a könyvet többször olvastam
fantasztikusnak tűnt minden rész,
mert megszabadulni sosem tudtam
hagytam, hogy helyettem megtegyék.
Vézna csuklóimon vasláncok nyoma,
felszakad minden seb egyből.
Nem forr össze, nem heged soha,
nincsen kiút a testből!