danojozsef blogja

Az ének számotokra mennybéli Mária Az asszonyok közt, ki kiválasztott Mária szép gyermeke az Úrnak és én azt mondom rá nem tetszik furcsán szép tizenhárom évesen nem bírt vele az a bűvész sem abba az alládicsőítő ruhájában sem az Úr az Szent atyám megalázta vele Nostredamust is purdéféle oly hihetetlen alulmaradtatok ő a purdé.

2008. VIII. 26. Az egyetemes világ bajnokával szemben mindig csak alulmaradtatok. Azt ti meséljétek el, hogy miért azt csak ti tudjátok ne szépítsetek rajta meséteken ha akartok.

 

Jézus gyermekévé kit választott őt az egyetemes világvallás kereszténység nevében református Danó József Sándor az Úr 2008. VIII. 26-tól. Született 1967. szeptember 2-án. Egy református nem tér el ettől, szóval nyert az egyetemes kereszténység. Árvaházban nőtt fel a purdé, és úgy tette meg, és nem maradt semmije. Ezután már csak versek lesznek és magyar nóták. Legelőször az angol kapja meg.

 

Nektek meg szép mesével szépen nézve az ő fizetség tudjátok mi Jézus előtt mit a gazdag úrfi nem tudott megtenni a kis purdéféle akaratom az a bőség miben ti részesültetek Uri Geller is gesztenyemeséje olaj álszent mi a méreg ott fogott meg.

Te adod a világnak olaj fekete arany gesztenyepüréként méregként.

 

Az a gazdag gyerek mit nem tudott megtenni azt mi ő meg tud tenni ez a purdéféle meséljétek mert ti mesélhettek erről ő hányszor tette.

 

Jézus parancsa most mondjatok igazat és cselekedjétek és könyörögve vezekelve rettegjétek.

 

Mert őróla megfogadta nem mond le az Úr és én a Megváltó a mi akaratunk nem változik és nem is fog.

 

Ezt mit nekem neki parancsba kellett adnom mert így igaz a purdénak nevezettnek. A harmadik ezredévig megírta a török 13 évesen ha nem bírt vele Európa-bajnok, hát nyilatkozzon ő is.

 

A világ Internetre a horoszkópok elé megváltoztathatatlan szeretetből tisztán szóló fakadó igazat gyermekemé és tanítványul fogadom és tudjátok való és mióta.

 

 

Ezt a teremtés előtt is tudta és gyermekei és teremtményei én a gyehana tüzét a pokol fejedelmére dobja s nem csak kettőnkért hanem minden egyes gyermekért mert a szeretetével legyőzte és az egyetemes világ választ Szentháromságba felállította mert már ő akkor is tudta nagyobb Isten Fia szeretete mert értünk ezért tette s minden egyes emberért gyermekeiért szerette és lelke oly tiszta, hogy minden egyes gyermekéért vízzel az ő kezével a bűnt képes csak is ő senki más hogy vízzel mi tőle mert csakis ő ki lemossa Jézus több annál mi oly hihetetlen olyannyira, hogy a végtelennek a ………………. Nulla ő a mi lelkünkbe bele akar látni hát nyisd ki neki abba a bűnös esendő lelked magához szent országába azt látni és vár és vár mind és mindörökké ámen. Ti vagytok az én gyermekeim vár vár Halleluja mindent megadott nekik akkor is mi e rommá tettem mindent nem értem de ő meg sem ……………. ………… mindent mivel nélküle nem nyerhettem volna magam tulajdonítottam de ő annak se annak látta.

 

 

 

 

 

Mikor ajkadat tüzes hűs nekem mert szomját még a leghűsebb tiszta víztől is szomjazom az a csók hű és szomjamat olthatatlan mi oly hű és míg kietlen pusztaságban hol már adhatnak nincs bármely embertől ott ha legtisztább forrásából kihalna de senkitől ember nekem az lenne halálom mert hű a te csókod mert szomhalt is lenne vége ott a perzselő puszta kietlenbe az a tüzes igaz hű hűvös marhatná lelkem mérgét ez lelkemre menedéket irgalmat adna az Úr mert háza hitemnek ha ott engedi és könyörületével megadja az már örök hűsége valaki ha lelkünk igaz előtte kitárva tisztán megnyilvánulva mert az Úr gyermekeié ott oltalom a megváltótól bűnös bűnben fogant felmentve de nem ez lesz kegyed mert értem vagy nem ha tiszta szemünk legyőzhet e világ de ítéletet ember nem tehet mert csak ő ítélhet irgalmat mástól én nem kérek csak …………………. Ha rettegünk is ha megfogod hűen kezem mit ott el nem engedek hát ott a kezed kezembe teszed és én el nem engedem ha ott igaz színe előtt bűnt bűn alól ő ád megadhatja mert ő ezt a végtelen előtt is kettőnkről szerelemmé válik a hit az mikor felfogtuk együtt előtte hogy már

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Én érzem hogy fázol mert nélküled én is fázom más ne adjon igazat a szónak mert nem mondhatja mert ő az ki tudja hogy kitől még hűvös csakis jó mert az is felmelegíti hogy ha fázik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De azt is tudom amit én mondok neked azt te csak mának fogod fel.

 

Hát ez így volt így hidd mert ez így is volt én református vagyok hát ami történt velem csak azt írom a lelkemet nyomasztó kő nem nyomaszt.

 

Hát azt mondom hogy Isten templomába javítják az orgonát és én azt az orgonát még meg sem tudja senki szólaltatni és én mégis hallom. Bárhova nézek angyalok kürtős kíséretével választhatok rá mert mikor a Megváltó halászokból választotta ki a tanítványait túliskolázva ott csak Júdás volt. Reformátusok lelkészválasztásokon kettő lelkészből választhatnak – mindegyik lelkésznek kérdésekre kell választ adnia minden ember kérdezhet. Hát ki teszi fel az első kérdését Ház az Úr házában hol mindenki egyenlő az első jelentkező a tanult pap lelki pásztor már ekkorát ne tévedjen szóval a Doktor Úr az első jelentkező ott mindenki egyenlő ott az Isten házában Isten vagy és a Megváltó csak az Úr és még annál is nagyobb a mindenható.

És a megszólított Doktor Úr kérdése: milyen nyelveken beszél? Héberül tud-e. A válasz nálam már az én kezemben van én aki csak magyarul tud a lelki pásztor magyarul tudjon nekem a szószékről prédikálni. Akkor házban meg a Doktor Úr latinul ha vizitel nem értem. Mi lenne, ha olyan nagy hittel azt hiszem ott ülök magyarul mert a lelki pásztor tud mert azt tudom ma hogy tud németül is magyar nyelven tudja e a Bibliát nekem hitelesen előadni hogy egy ékezetet se változtasson. Tehát nincs, nem is lesz a templomban méltóságos Úr ……….. a Szentháromság ünnepén erre fogom megkérni a lelki pásztort, hogy a keresztények templomába ha belép valaki most az Úr.

 

Mert az ember elkezd azon gondolkozni, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás tőlem már az Úr megkérdezte, megadtam a választ, ha nincs …………. Nincs tojás sem madár sem tyúk.

 

Nem halhat meg őszinteség, nyílt, tiszta szónak mindig lesz örök zöld fenyőkön új hajtása, mert a hit kövei élettelenek hiszed mégis a kövek egymással beszélgetnek meghasadva már de már sziklákként éltet a valóság az Isten örökkön veled szemben neked miért ne kínálna fel. Elég halásza van a hozzá az Úrnak sok hamis próféta közt sem vesznek el felébresztik élő lelked gyermeki lesz oda várásod igaz lesz ösvényed hiába meztelen kihűlt testként  fekszel majd mint kiről letépték volna ruháját hit a csillagos égen is a mennybéli ég felé láthat csak itt ki ékes selyem ruhád ha tiszta elme lenne nem így pusztítanának mert a gonoszok elég tetemet látnak nekiállnak ölni kedvtelésből az ő kíméletükre vársz hát ezért vesztes csatát vív az ember még idejét ennek senki sem tudja mióta a törvény a kezükbe.

 

Elvész egy nap, jó egy másik reményt se táplálj belé. Ötven fillért eladnak nekünk egy forintért, de már az sincs.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mit csak egy nő tudhat

 

Mint a távoli óceán, oly távol vagy tőlem, de szemed ragyogása, melyben nem csillan a bánat sós könnye, arcod ragyogása mint a lemenő nap pirosló ragyogása játszik a kék elhalványuló égen, derű és moly, mi nem sötétül el soha, örök boldogságot nekem ez mind megadja, s tündérek és angyalok járnak.

 

Az élet a legnagyobb csoda s játék, ezt játszom én tarka és színes lepkék szárnyain. A nő milyen szép, ha csak álom marad, oly tündéri, mert a szív dobog, s titkon súgnám neked érzem és tudom ezer szép titkát titkon miért olyan varázslat ez, miben csalni nem lehet, édes a vize, oly sós a könnycseppje, mert él, életet kapott, és él.

 

Mint lemenő naplemente sugaraival mindig visszatér. Égi zene, mi oly gyönyörbe játszik nekem ellene veszít az értelem, s a szív benne mindig a nyertes.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Öledbe hullott ezer fehér rózsaszirom, mikor az éj ében mély kékjében csillagok ezüstös sugaraiként átfogta ölelve karom kicsiny derekadat s ott megcsókolt először.

Mindenkire vár egy hűtlen csók, egy hűtlen ölelés, mi már nem a tiéd.

Csak az ötvös tudja, mit mivel lehet ötvözni, a szerelmet be lehet csapni, szelíd fehér galambom, ne szállj el oly messzire, sok a vadászsólyom a megfeszített íj, mit rád szegeznek ők, kik egymás után velünk végeznének.

 

Ti vad rózsák, kik vadócon is tudtok szeretni, hűséggel férfiak hű szíve bennetek hűen fog szeretni, eléghetetlen e lángoló szerelem, nem pusztán fellángoló tűz.

A kárhozat ezüst derét hajamra ti vadóc rózsák visszahoztátok ifjúságom az örök májusi tavaszt.

Csak nyíljatok, vadóc rózsák, tengernyi virágok közt bennetek napfény, szelíd szellő érintsen, simogasson.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy kislánytól egy csókot kaptam

Párosan szép az élet, kettőt adtam.

Lesz-e hófehér menyasszonyi fátyol

Virágcsokrok a templomi oltáron.

Hívogató orgonaszó, jegyesgyűrű színaranyból.

Örök eskünk szívünk lelkünkből

Isten fényessége előtt.

 

Mert a szavak a helyüket megtalálják

De nehezen találja az ember meg ebben az életben a párját.

Mert a visszatérő fecskék mindig megtalálják kicsi párjukat

A hófehér hattyúmadár párja után ha elveszti belehal.

 

Ismeri-e Isten ezt az embert

Mert hűségesen fogadja,

Ha meg nem ismeri

Hűen mégis miért fogadja.

 

Ha én egyszer oltárodnál ezt az esküt egy kislánnyal megfogadom

Hófehér lesz az a gyász lepelbe megfogadom

Virágcsokrok hulljanak koporsójára

Az én sírom meg szomorú koszorút ne lásson

Mert a Te örök fényességed csak a lelkemet őrizze.

 

Leeresztik majd a földbe koporsóm

Könnyek helyett fehér lepel mi ráhulljon.

Ha egy könnycsepp is hull majd reá

Attól hulljon, ki igazán szeretett

Abból nőjön ki egy szál virág sírom hantján.

Jézus szavai furcsán széphez

 

Ezerszer vettem már ki a gijotin alól a fejedet, engem hívtál meg, hogy oly lehetetlen hogy ezt már elhiszem. Csak ennyit írj Nostredamus angol számító csak használd a haza összes gépezetét mert furcsán szép szolmizációból kiszámította a számok és bármit mit Atyám a világ keletkezésével, teremtésével Szent Szeretetével harmadik évezredben kilencvennyolc százalékában adtam vagy ………. Azt is kilencven százalékában kiszámolta hét és nyolc számában végesek én nem engedem de leíratom vele, hogy figyelmeztessen téged Izgyegyenkó azt kérdezed én mondtam azt mondja gúnyt űzök belőle és azokból is, kiket lelki nyomorba illet nemzetségük miatt és azokból is kik bálványozzék még azt is kit nemzetségéből tartozik. Izgyalgenkó összes tanítványával és azelőtt ki engemet a Biblia előtt sem esküdve rá tudta teljesíteni, hogy még fekete mágiát ellenőrizze velük pártatlanul hát sok bárányt talált ott Jézus parancsára kikkel mondatnom leíratva még most is őt szeretem és én Szent Atyám ha azt mondom elsők között van gyermekeim között.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zöldkapudban hajnaltájban hajnal hasad harmatozó hűvös reggel ahány virágág, annyiféle ezer virág nyílhatna nekem, ha neked vinném ezerszer, mert az másnak nyíljon, nyiladozzon  ……………… illat virág felhők öntözzétek esőfelhők.

 

Mert szárazság faj eshet a záport hozó felhő Isten adta mind a kettőt ha megvallom a hiszekegyet az az igaz a Fián látom bűnöm terhem csak ő oldoz fel minket, ha megnyitom a lelkem neki, rám tette minden bűnöd feloldozlak ……… mit tőled várok tőröm nektek mi a testem kenyeret mi a szent vennem a port ember gyermeke az Úrnak ezért magad e kínozd mert a szabadság a szeretet ára annyi hívlak hívni és fogadlak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem győz le ez a világ, hallgasd igen pedig neked is feketén játszik én elfogadom. Te bátornak hiszel hát nem csak azt tudom ami van bele születtem szeretni tudok de gyűlölni soha - így adta az Isten. Köszönöm. Bűntelen én sem voltam születésem óta.

 

Énnekem nem kellenek a célok, ki ezt teszi, neki az mindegy, mert az bárkit eltaposhat, mégis van út előttem, de tudom, hogy véges ítéletet csak magamról mondok. Nekem elég, nem kell vesszenek a cél az a fekete zsákutca.

 

Én tisztán nőt csak nem a te kezedbe teszem az ítéletet. Nem irigylek semmit, Úrtól kaptam az életem nem is cserélnék senkivel. Az ördög adott egy lapot a kezembe, eldobtam. A pokol fejedelme játszadozik, tudom, csak azt nem értem, mért nem egymagában.

 

Tűz virágnak élő egy szál ültetett fehér rózsa jégcsapherceg, akinek az első napsütés a színét kreolra fogja. Lehet a tűz virágának hű szerelme, téves az a szó, hogy a kocka el van vetve, rég neked múlt időbe egyetlen csók el tud árulni mindent. Azt a szót ott hallottam édes kis ajkadon, mert így igazabb ez a nyíltabb kis tűz virágom.

 

Bízom az Istenben, mert bevallom, félem is, mert nem akarok a földben magányosan megrohadni.

 

De azt tudom, hogy sárga a ………….. szívem égető lángja már ereimben lüktet ez az ősi tűz, és tudom, hogy menekülni se akar tőlem, hát ezért ragyognak fel feletted a megjelenő első éjjeli csillagok, és feltűnik a stoptábla. Nézheted kislány, mert rád hajtok, nincs az a végállomás, ahol én kiszállnék, végezetül csak még annyi ami elkerülhetetlen kislány nálam megtörténik.

 

A leghűbb szerető kislány az nem citrompótló, elvitte lelkének az Úrnak és még készen nem lett vele, csak énekelt Máriának, Istennek és egyszülött Fiának és mikor készen lett, gyerekként a hite elhagyta, mert az Úr egyik legszentebb templomába szánta, szégyenkezve vitte nem tudta, mi várja. Mikor belépett, hófehér gyertyákat meglátta, csodálkozott rajta, hogy az üvegkoporsóban mások csontvázat látnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Olyan nőies vagy és lakozik benned egy gyönyörű gyermek, benned az anya típus is hát ilyen se volt nekem.

 

Ezért a csodáért nem az a vágy, hogy megkapjalak téged, ne félj, annál ki téged hazug szóval nem dédelget, mert nem is tudnálak nem szeretni, ilyen se volt nekem.

 

Oly egyszerű téged szeretni, másnak ott nincs helye szívemben, ki kell mondanom azt a szót, szerelemmel szeretlek.

 

Hát a világ fogadjon el, ha te is így érzel, de sohase fogja elfogadni a világ, azért titkon mindig szeretlek.

 

Azt a kaput szívemben megnyitottad már csak neked a szívemben másnak ott már senki sem lép be, bármi is történjen.

 

A hű szerető vallomása

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tudom azt, hogy sokat kísérletezel, rájössz arra, hogy van matefizika van annyi eszed, hogy nem eszed meg a higanyt. Darwin amit ő sohasem tudott, rájössz arra, hol tévedett egy nagyot.

Vannak a fizikában törvények, a gravitációban nem hiszel, ötödikbe már te átveszed az órát, a tanár…………………. A sátán embere, majd tudás fája az tiltott gyümölcs az férgezett. A magyartanárnak megmagyarázod mekkora hülyeséget mond mindenkinek érthetően az kifut majd visszajön azt megtartod az utolsó órát, odaadod neki a tolladat, azt mondod egye meg a tintát, ki tollból és a helyesírási szabályzatokat és kijelented befejezted a tanulmányaidat, majd az egész tanári kar összeg és nem tudtak megbuktatni.

Hát az a sok gratuláció az az öreg nyugdíjas tanárnő ének-zene nyugdíjas tanárnő az Istenhívő lyukas óra danó danó ötös ének zene tehát van mennyország.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha minden dal igaz volna, jellemtelen az az Úr könyörülete. Romatetem minden a gyermekem életéért tettem érte de ha felteszem érte ki adósa az Úrnak taníta bölcsebb ha felteszem érte a szeretetet jellemtelen nem nem ölhetitek meg bennem de ha felteszem érte adósa vagyok az Úrnak, arcátlan jellemtelen az Úr kegyelméből élek, lelkem, szeretetem az övé.

Ha minden dal igaz volna, mert tettem hogy érte csak ő mondhatja, jellemtelen érte vagy érte.

Ha minden dal igaz volna, szerelem, méltóság, bátorság, ki fog belehalni egy emberé a pokolból is hat az Úr, a lelki könnyek már belül hullnak, pokol és kárhozat, a kígyó mar, mit én cselekszem, oda csak ő hajol a pokolból is, mert már csak ő mondhatja érte az Úr nem vesztett még egy csatát sem.

Ha mart a kígyó, te úgy látod, nem szeret szerelmével.

Ha minden dal igaz volna, a templom a menedékem és hajlékom, a szeretet győz érted.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hűség, szeretet, szerelem, leghűbb szerető

 

Grafikus fekete, de tudja, mi az a feketén is a reneszánsz, mert hogy a fehéren maradjon a Szent Szűzies tisztaság és azt meghagyja. Imád az egy igaz Istent egy hű szerető hűsége szeretet, szerelem, bennem akkor egy oly embert láthatsz, ki csak, de melyik az a férfi, akiben vére tüze nincs, egy nő után az nem férfi. Egy igaz Istent szeress és imád Isten könyörületéből élünk ingyen kenyérből.

 

Egy sziklát valamikor látott a lelkész, az a csoda egy kis csemete fa odanőtt a sziklákra, oly csoda, mi tényleg az, hogy széttörte az a kis fa azt az összetörhetetlen sziklát.

 

Hát én hű szerető, ki tudja, víz kell annak a kis csemetének, és adott is, megadta, mert víz mint áldás mi formálni is tudja a sziklát, hasítani is, gyökerestől gyökerével kettéhasította zöldellő lombkoronája mi levegőt oly nagy mennyi ember ……………………… azt a tiszta levegőt. Szerelmem a magyarázat megvan, miért tudta …………….. minket embereket teremtett gyermekeiként. Ezért őt imádjuk, ha van is magyarázata, hűség, szerelem, szeretetért imádd őt szerelmem.

Egy hű szerető a lídérc és nem, és szerelmem én ezért érted mindent Úrt is ….. követem.

 

 

 

 

 

 

 

 

A hűség bennem nem azt látja, mit te gondolnál. Egy férfi azt ki szerelmével szeret, szabad számára, hogy az nem zsarnok és nem sarlatán az bármit mond egy másik nőnek az nem csel, hogy jusson el hozzád. Az az igaz jusson el hozzád az ékes szavak benned látja, hallgasd meg: a keleti szépség drága már nem őt illeti, ha találna egy igaz gyöngyszemet téged illet, mert téged illet, ha legdrágábbat is ha kelet igazi gyöngyszemét adnák hozzá, annak nem a kezébe a legfénylőbb is a kincset mit rejt, azt kezében rejtené el, titkon ami színészet, mesterkedés, mi közöm hozzá.

Ha parfümöt érez, ha tetszik is őrá csak azt érzi, nincs rajtad az más még úgy sem akar sem hajlik ide oda mint egy szellő is eltűr a vesző illat a haján az szerelmét nem adja sem testét mit mondok én, ha rajtad nincs is ó az a szellő. Mit fúj a szél, hajad illata oly csábító, hogy a vágy felébred bennem. Párizsi szőke a szerelmesek városa, regény, oly szép, azért sem adnám fel szerelmem se testem a leggazdagabb parfüm illat szél. Bájologjatok csak nyugati boszorkák, a szerelem nem az ………. …………. A szél a szerelem híd gondolába ringatózni, oly nagy művészet dalban, építészetben, festményekben, építményben, zenében, hogy az már magyarázatot kér, hát elismerem, építette a zenét, a festményt, illatában, dalban, oly nagy ihletű művészet, regényt is írnak róla, drámájuk megható dráma, a vég a végzetük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyermek dal

 

Az élet mint édesanya ringó bölcsője, oly csodás gyermekszívvel, mi az elsőként felemelően emlék rácsodálsz csendben, mikor gyermekkorod első léptei után tágul egyre és szebb a világ, és akkor már felébredni olyan csodás, madarak szállnak fénylő kéklő ég boltozatán és szárnyalnál velük, hogy nincs ki szabadabb nálad, honnan is tudhatnád.

 

Légy az, kinek adott az ég, ne légy önzően csak önmagadért,

Adj erőt az álmaidnak, mint ahogy rácsodáltál a fénylő teliholdra.

Próbáltad számolni a megszámolhatatlan csillagokat, oly sugára volt a fénylő égnek, hogy az álom szent megágyazott párnája ott ért téged.

Az Úr nagyon figyelmes, ki adott hozzá párnát, angyalok, tündérek, hited hogy élni hagyjon, hozzá fordulj, égi lelkek harangjával.

 

Tüzet meg ki akar magának, kovácsoljon.

 

Felnőtt, de nem akar, fázik, mint párja, de sosem adja fel a Megváltó nélkül hát nem ő kimondta, tehát szabad lehetne.

Fékezhetetlen már ez a tűz, mert eleve fáznak és oltják szomjukat, ki meg Istent és Szent Fiát választja őt az a Megváltó gyermekének szólította. Taníts! Mondta neki az Úr, de valami jó példával gyere.

 

Azt hiszed, evvel a bűnével nem állt eléje, s az Úr valami jót cselekedtél, ezért hát megbocsátott, szava az, hogy megérte.

 

Attól olyan, mit más keres, azt hiszed, adsz, pedig rombol szörnyeteg jól kell használni mit nem lehet egy ékezet mellé vezet, hát még a gyűlölet lesz mondd még hány évet?

 

Kevés az Úr igaz prófétája, hol azt hirdetik aggastyánok: magyar szív dobogjon az Úr igaz halászainak ugyan mindegy, mert az Isten lehet minden emberbe lelket adott volna.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oly érthetetlen az ember számára, hogyan is jő ő a világra, miért éppen én, mikor bajba jut, felteszi a kérdést, hogy éljem le, cserélnék veled életet, mondtam menj, és éld le mi lehetetlen a megkettőzött út, ott él mindenki énnekem bemutatta az élet minden arcát, mért nem okulok belőle, mert én okkal teszem, más meg esztelenül.

 

Megkettőzött ez az élet, nem tudom, hol építek, hol rombolok.

 

Bűntudatra, ha ébredek, oly, mint a száraz virágnak az eső, csak tudom, egy perc alatt körülöttem minden megváltozhat, érzelem, lelkem lángtengere nem alszik sosem a szívem erős dobogása nem csoda de mi számít gyeplőt ki el se viselne az egyre távolabb vagy törd meg a hamis álmokat mi tisztán érezve láthatóan bugyog belőled, és ne nyalogasd sebeid mert beforratlanná válik.

 

Öröm mikor mégis Isten előtt a templomba rögök mi fájnak otthagyhatom, mert velem van, s ő viszi nehezét, de a visszajáró bűnös én vagyok, s mindig ugyanazokért a bűnökért. Óvj engem és szeretteimet még akkor is, ha előttem Megváltóm megrogyna a Te kegyelmedre várok mert csak ember vagyok, bűntől halandó nélküled az időben mi csak Nálad végtelen.

 

Mert mi halandó, az meg is hal. Léted meg nem kérdés. Mi titkod lehet az Úr vagy a Megváltó előtt?

Tudtodra úgy érzed, mind ki a pokol fejedelme előtt ő is mindent tud nem ő a bírád mindenre képes mi undor, undorító, ne a végítéleted, várd élve. Életed az Úré, s mit mond nékem? Ne írd le, megtiltom neked, hogy a bölcsőd, mibe születtél s ringtál, az a sírod is. És ő beléd férkőzik minden gyenge pontodon támad, és mivel ami a Megváltóra tartozik, azzal a sok oldalú ocsmány fintorával kevés a hited az Úr akkor is melléd áll.

 

Reám meg mi vár, ki végigjárta, mert felismertem ez az élet élő pokla. Hitetlen voltam, csak az Úr szava mi szent már tudod ebben hit lekicsinylő világba én így nyerek és azt sem bánom, hogy ebben az esőben te azt várod, azt a nőt, kinek azt mondtad, odacsókoltam hűségemet kicsinyke ajakadra, ő nem jött, én meg végig itt voltam, pont te kicsiny hitű, és nincs vessző a Megváltó.

 

A szavak lélektelenné válnak, mert nem ahhoz szól, ki lelket lehelt beléd, mert út van a szivárvány és a felkelő Nap felé.

Azt meg Istenre bízom, e kettősség bennem mért van most szerelem egy nő felé, több e marad lélek őfelé bennem tán egy a szív és a lélek ereje.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy öreg nyugdíjas zenetanárnő ki nyugdíj mellett tanít, meg kell hagyni, mindenki tudja róla, hívő, jelentgetik a városból meg az iskolapadból is a nagy kegyes elnéző tanári kar, hogy ő öreg, ez a válasz. Szigorú az órán a diákokhoz, rend van, mindegy, milyen osztálynak, ötödiknek vagy nyolcadiknak, de száz bölcset is megbuktat, meg száz filozófust, egyetlen szóval csented teremt az osztályban. Egyszer csak megunja a szovjet gyerekeknek tartott agyonhallgatott gyerekeknek szóló mesefilm zenéjét, mindenki lázasan lázong majd egy erőteljes szó az osztálynak csend: most Bartók Bélát fogtok hallgatni ti mindenki hallgatni fog és mindenki figyel majd az osztályból megszólal valaki egy leány hogy én nem figyelek én erre tudok neked választ adni mert ő nem a szemével figyel nektek kell figyelni szemmel és két füllel ha nem vettétek volna észre, ő mindig figyel csak ő a fülét teszi oda észrevettem ő még így is lát van ritka az ilyen adottság nektek két szem és két fül kell ő meg egy füllel is képes rá, van neki egy zárt lélekvilága azt hiszed nyitott mindegyikőtök pedig oda csak a Jó Isten lát a könyökét már a tanuló asztalra letette keze a homlokán; ülj vissza két szemmel és két füllel most indítom a zenét, mondjon mindenki véleményt megszólal a zene fél percig hallgatom majd felugrok. A zenetanárnőt megkérem, egy kicsit kapcsolja ki, magyarázza érthetően el, mert ez kotkodál. Lehalkítja a tanárnő erre a zenét, röhögnek rajta, a zenetanárnő a röhögést abbahagyni, mert csak ő figyelt hát azért vagyok zenetanárnő, ugye ezt neki megmondom, miről szól, és el kell mondanom: most tedd oda a füled, te megérted. Kodály tanítása az hívja módszere világhírű, Kodály remekműve az első gyerekért milyen friss amit megszólít gyerekként ugyan azt már lassabban felnőttként és öregként tedd oda a füled, indítom, végighallgatom, tanárnő remekmű, nem kotkodál, a kottán nem változtatott.

Az öregedést, amitől mindenki úgy fél, nekem széppé tette. Nem félek már többé tőle, hát így szól a tanárnő, én ebbe a korba vagyok, éppen van szépsége, egy füllel is felfogta.

 

Megszólíthatnám a szivárvány üvegkristály tiszta hangjait, ott érezhetném, s tudnám, a vértanuk dalait. De már halott legyilkoltjaik, mert szállott ily sötétség, igazakat mindig érte így is a szeretet fénye s mindig tudott így győzni a világosság a sötétség fölött.

Van valami, amit csak az Úr tudása ért, mit a mohácsi bukott csata után anyák mért ölték le áldott gyermeküket. A nyugat hatalom így is tudott a pogánnyal egyezkedni, sőt megegyezni.

Irgalmazz, s ettől óvj minket Kegyes Isten, irgalmazz arcom a tiszta kék ég felé fordítom, fürdik máris érthetetlenül bennem szent kegyelmedben, s ki törli le az árván hagyottak könnyét, kit Egyszülött Fiadnak megszülni választottál, siratta Golgota dombján.

 

Itt ezen a világon a nagyhatalmak hiénaként dögkeselyűkkel szövetséget keresnek, ez a nemzetet nem fogták már elégszer láncon katonának, pedig még meggyógyíthatná ezt a szörnyekkel teli kék bolygónkat, ki rabszolgának született. Föld apró kis doktora, mi, akik ebbe a világba születtünk, le nem tudnánk írni az igazságot, az meg nem történelem, hogy harmadik világcsapás háborúk vesszenek, ne legyen parancs, történészek a történelmet ismét átírni a mostanit is feledtetni. Ezt nem hagyni. Vezettek már minket elégszer a halálba, elszakítva sírásra hagyják megint nemzetünket.

Ne legyenek hát többé ilyen ünnepek.

 

 

 

 

 

 

 

 

Rózsa színű köztársaság

 

Van úgy, hogy úgy hal meg az ember, hogy még a szíve ver, ere lüktet, de hisz jövőt lélek nélkül.

Lelke élni akar, önön magára. Ki te gaz, mert önmaga tükrébe néz.

Adj Kegyelmes Úr, mit érdemlek, és már térden állva kapaszkodom az űr semmiségébe, és meg tudtam kapaszkodni, én a bűnös, miben az igaznak kiálltok ott, hol ők elvesznek. Az egy igaz Isten tudja, miért így irgalmából élek.

 

Büszke nemzetnek tartják a magyart, nem Isten-félőnek.

Én otthagyom azt a csontot, mit kevesen tettek meg – kérődzetek.

 

A folyó sem bölcstelenül árad. Rejthetnek ahány csak van belőlük, bármennyi, óceánnyi, temérdek kincset, értékesebb annál az Isten előtt egy emberi lélek.

 

Sárba tapadt könnyek a meghurcoltak feléjük fordult az Úr. Értük egy nemzet sem felelős. Tollforgatók, Istent túlprédikálók, közétek, zászlótok alá nem állok, megvett álom a magyar szabadság? E nemzet magáért, a megbélyegzettekért sosem volt felelős. Ásítozó szamár vagyok közöttetek, öszvérek, csodáljátok a fehér lipicai mént, bár lovagok a kerek asztalnál, eladtátok már, modern gyarmat lett a magyar föld, és a nép igába hajtva.

 

Egy igaz keresztény ítélete az nem a himnusz, azt az Úr hagyta; a legfőbb imádságot mag a Jézus hagyta hátra, a megbocsátás, ámen.

 

A nagy álmoknak síksága, Vértesnek dombsága, álmok völgye hány ifjúnak szabadságról, hogy eljő halállal fejezte be életét a poklok fejedelme, egy szálig odavesztek mind, emberből vált ordasok, hóhér hóhért nem akaszt itt ebbe a hazába, s kiknek beígérték mint kapott egy koporsót, anya ha megsiratta.

Ahány vidéke van ennek a hazának, annyi nemes bora, annyi magyar nótája, annyi prímása, a nép ajkán született népdal a bölcsőjét ringatta, de az ördög nem elirigyelte, de sem a dalt, sem a magyarságát a magyartól el Istennek kegyes akarata el nem vehette, s az ének, a zene, a tánc a borral összeforrott, mi igaz vigasz sokszínű és tiszta s a népdal vigadalom mert van sok olyan nóta, mi az oltár elé illik, menyasszonyi táncra a magyar leányt lekéri, táncra perdül lába, ki odavetődik, gondját-baját feledi.

 

Nem is nehéz ezt a magyarnak megszeretni, csak időről időre feledtetik ez megint a szégyen kora, hogy feledtetik, de biz a legénynek leányzó a párja, ki mást állít, nincs annak orcája, csak kórsága, húzza el is innen az irháját, mert ki bölcsőjébe igaz dalra aludt el édesanyja énekén, annak a gyermeknek tüzes lesz a vére, táncra viszi majd a lányt a mihaszna, mindegy neki, barna e vagy szőke minden tiltás ellenére.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kapott ő is egyet, ő mint hazaáruló. Feledtetik e múltat, miért közméltóságok, velük ünnepelj, de nem nősz fel e korba.

 

Eszmék, mik uszítanak ma egymásnak, eben a koratlan le nem írtható világban úgy meg tudják írni méltatva saját magukat történelmed lesz s be kell, hogy magoljad jogfosztott lettél, jogállamodba acsarkodást szítanak ennek a nemzetnek nemzetiségi különböző fiaira. Ez a magyar emberi értelem bármerre is halad, sok képmutató arctalanságában, hát ismerd meg magad benne, mert fel kell. Ne óvj olyat, mi hazug, a tiszta szellemi lélekhez szóló táplálékot bűnben fogantatnak az Isten adja és ha el tudod fogadni, úgy felismerheted magadból valamit, mert bő az Úr szellemi tápláléka.

 

Az emberség megmutatkozik, ha mást nem is ítélsz. Ez az egész világ azon alapszik, megítél, végül gyűlöletre is megtanít, mi árad emberről emberre, hazádban pedig a szeretetnek egyetlen egy gyertyája szebben világít. Szólj vagy nem tetszik az Úr gyertyaöntőjének gyertyája öntője te is lehetsz.

 

 

 

 

Szólj hozzá!