dalyabal blogja

 Egy hétig ,minden apró élére ,csücskére odafigyelve ,

 hajtogatott egy papír -Taj-Mahal-t ,gondosan ügyelve,

 egy szúrára ,amit a közepébe írt és amit csak ő tud - titok .

 Pénteken este várta ,a Szombatot a szent napot ,amit alkotott,

 az asztalra tette , majd annak háttal meghajolt , amikor csak kedve volt ,

 ránézett újra és újra :Tökéletes mestermű ,mint a legszebben csiszolt ,

 a legáttetszőbb gyémánt  vagy mint a rét legszebb virága ,

 a hajnali fény tánca a hét-egen ,a megbúvó kis hegyipatak csobogása.

 A sűrű- sötét  erdő legnagyobb agancsú szarvasára !

 Az éjjeli egeken fénylő csillagokra ! A nappali ég madarainak dalára !

 Hiszek tebenned , hajnal ura , egy és önmagában elegendő , emberek királya .

 Mennyire megértem mi a katasztrófa , próféták békessége ,emberek Ura ! 

 Aztán házába hívta a hívőket és a szolgákat,mind ,akik éppen arra jártak :

 Nézzétek és figyeljetek ! Ugye milyen szép a papír Taj -Mahal ?  Én csináltam. 

                                      Csak az én órám jár tovább ,csak az én időm pereg ,

                                               és elviszemmel magammal a képeket:

                                               Nagymama behozza a kávét a szobába ,

                                                       a csészét a kezedbe veszed

                                     Egymásra néztek ,a nagymamának így csókolsz  kezet .

                                                               Kedves Nagypapa !

                                                                Most elviszlek haza.

                                                                Ne haragudj rám !

                                                                Ne haragudj már !

                                                               Drága Nagymama!

                                                                Kit rejt az orgona ?

                                                          Látod ? Az utcánkba fordulok.

                                                        Mutatom a régi ,kék,karos kutat.

                                                         Utam a meggyfa soron folytatom,

                                                  Féltve őrzött kis kertedig az ablakunk alatt.

                                            A sok szép szímpompás virágod :mályva és nőszirom,

                                             rózsa ,harangvirág, árvácska és fehér meg tűzliliom.

                                        Végig viszem Nagypapát a régi sárút mentén ,túl a téglafalon.

                                                Nagy diófa árnya vetül a kékre festett ajtóra:

                                                                      Béke utca 44.

                                                  Becsengetünk : előbb akis üvegablak nyílik,

                                                aztán hű kutyánk a Hattyú szalad felénk csaholva.

                                                 Nagypapa tolta végig a bringát az állomástól ,

                                                           levegőért kapkod a fulladástól ...

                                             Belépünk a kerbe :balra a lugas és a gyöngyvirágok,

                                   távolabb a kerti hinta után a málnás , nagyon régen ott málnáztunk.

                                        Kincskeresésre alkalmas padlások ,és pajták a tyúkól mellett,

                                                          a szeneskamra oldalára futó bab

                                   Meg ez a rossz göndörhajú kisonokád ,pöttyös tin-tin szoknyában :

                                           Vízbe fojtott békák ,letépett szárnyú szitakötők ,

                            kitépett lábú sánta szöcskék ,lemészárolt krumplibogár klán - Bocsánat !

 Ha szög lennél szög lennék én is ,így nem lenne okod cselt gondolni .És ugyan miért lennénk szögek ?

 Ha szarvas volnál ünő volnék ,ha csődör lennél kanca én . Ha nem lennél én nem lennék veled .