nefelejcs blogja
VersAnya, kérlek
Tizenhárom éve
gyötör a hiányod,
nem láthatlak Téged,
szívemben űr tátong.
Erőforrás voltál,
kiapadhatatlan,
miből meríthettem
éjszaka és nappal.
Az élet-daráló
monoton dolgozik,
felőrli erőmet,
szívem egyre szorít.
Kérlek, segíts, ha tudsz,
ezt szeretném kérni,
a földi pokolban
még egy kicsit élni!
Sümegi fasor
Vadgesztenyék sorakoznak
utcahosszat végig,
apró házak emlékeit
oly régóta védik.
Tavaszt köszönt a vén fasor
ünneplőben újra,
üde zölden tekint fel a
büszke vároromra.
Virággyertyák ékesítik
égre ágaskodnak,
Napsugár lágy érintésre
kacéran ragyognak.
Beborítják szép palástját,
összekapaszkodva,
tündérleplet terítve a
hatalmas lombokra.
Mesebeli, szívderítő
csodálatos látvány,
repes a szív, s áll az ember,
akár a sóbálvány.
Húsvétra
Napsütötte sárga pitypang
virít a zöld réten,
bársony szirmán a méhecske
virágport gyűjt éppen.
Fehér gyapjas kis báránykák
vígan legelésznek,
villanypóznán egy gólyapár
üldögél a fészken.
Pihe-puha pelyhes csibék
tojásból kikeltek,
anyjuk meleg szárnya alól
csipogva kilesnek.
Tapsifüles szürke nyuszi
kezében ecsettel
mintát pingál a tojásra,
tágra nyílt szemekkel.
Rengeteg a tennivaló,
festeget napestig,
aztán nyúlcipőbe bújva
futárként cselekszik.
Húsvét reggel sok gyermeknek
felderül az arca,
amikor a piros tojást
ajándékba kapja.
Harmatcseppes locsolás
Az erdei óvodába
betoppant egy szürke nyúl,
harmatcseppel telt üvege
a zsebében ott lapul.
Fennhangon szól: Nyuszilányok,
hogy jó legyen kedvetek,
s hogy fürgébben futhassatok,
meglocsollak bennetek!
Elköszönő
Vártál napsugaras tavaszt,
sajnos ez már álom marad.
Tavaszi szél elragadott,
égi pályád szárnyra kapott.
Szólott az Úr: Kedves lányom,
jöttödet áldással várom.
Jó szakácsnő kellett ide,
kinek van tudása, hite.
Hidd el, jól érzed majd magad,
családod árva nem marad.
Innen támogatod őket,
lelki erőt kapnak tőled.
A szeretet aranyszála
- nem halványul csillogása -
szívet szívvel összekötve
megtart Téged mindörökre.
Megrendülten búcsúzom szomszédasszonyomtól, Piritől.