nefelejcs blogja
EgyébDermesztő télelő
Kár! Kár! Eltűnt a nyár...
Szürkeség, félhomály,
bús a táj, ág kopár.
Csípős szél fújdogál,
vetésre varjú száll,
rikoltva: kár, kár, kár!
Cinkehad érkezik,
keresi étkeit,
suhan az apró szárny,
csipeget szaporán.
Kis zajra megszeppen,
magjával elrebben.
Sikolt a körfűrész,
vasfoga rönkhöz ér,
nagy bőszen ráharap,
kőkemény e falat.
Aprófa, fahasáb
támasztja ház falát.
Kályhába bekerül,
lelkesen ott hevül.
Szikrát szór, fellobban
lángol majd megroppan.
Melegét leheli,
szerteszét tereli.
Sok kémény pöfékel,
mintát ír az égen.
Köd szitál szorgosan,
füstjelet fojtogat,
föld felé menekül,
majd lustán szétterül.
Krizantém megfakul,
szép szirma sárba hull.
Avarban sün zörög,
kuckóért sündörög.
Korán bealkonyul,
esténkre köd tolul.
Komor az éjszaka,
sötét az úr rajta.
Csillag nem világit,
sápadt Hold sem látszik.
Természet sóhaja,
takarj be Földanya.
Köszönet a méhecskéknek
Virágzó rét, fa meg bokor,
illatával kecsegtet,
csábító a virág kelyhe,
mélyén nektárt csepegtet.
Jól tudják ezt a méhecskék,
csak a napfényre várnak,
s szirmot bontó virágokra
döngicsélve rászállnak.
Összegyűjtik a virágport
és a nektárt, szorgosan,
lábacskáik zacskójába,
s hazaviszik boldogan.
Kaptárukba bepakolják,
így lesz bőven ételük,
gyűjtögető életmódban
élik így az életük.
Munkálkodik sok-sok család,
mézet készít, raktároz,
idegennek nem tanácsos
közel menni kaptárhoz.
Mert a méhek őrzik, óvják
munkájuknak gyümölcsét,
aranyat ér minden cseppje,
csupán az íz különbség.
Becsüld meg a méhecskéket,
mert példás a szorgalmuk,
köszönjük a finom mézet,
amit tőlük kaphatunk.
Havasi gyopár II.
Kárpátok bércének
igazi szépsége,kősziklák tövében megbúvó értéke. Hófehér csillagarc,havasi porcelán, szelíden mosolygó ártatlan kisleány.Szellővel táncolgatszerelmet álmodván,Napfénynek sugarabőrének bársonyán.Látványa elbűvöl,mindenki csodálja,amikor rátalálhavasi gyopárra.
Zsuzsanna napra
Köszöntelek Zsuzsanna,
Boldog napot Néked,
Csilingel a hóvirág
A zöldellő réten.
Rád mosolyog a tavasz
Simogató fénnyel,
Pajkos szellő fütyörész,
S feléd száguld éppen.
Üdvözletet visz Neked
Halkan dúdolgatva,
Hozsanna jár ma Neked,
Szeretett Zsuzsanna!
Sérült lélek
Félrelökött kicsi gyermek,
ki az anyjának nem kellett.
Dölyfös szülők buta gőgje
lelkébe a tőrt bedöfte.
Beledöfte, beletörte,
mindörökre összetörte.
Sérült madár, fészket keres,
megértést meg szeretetet.
Boldog, szép családra vágyna,
de nyugalmát nem találja,
mert az ősi gének között,
a zöld szörny is beköltözött,
a lelkébe, s tépi, marja,
folyamatosan zaklatja.
Belül feszít, oly monoton,
s felsejlik a régi otthon.
Kitör végül, mint a vulkán,
s túllép emberi mivoltán.
Tüzet okád, s mint a láva,
dühe árja csókos szája.
Mikor kínját kiöntötte,
könnyedén átlép fölötte.
Meg sem érti, mennyit ártott,
Tettével annak, kit bántott.