Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Fattyút szülni és meghalni
2011. október 19. 19:51
Ész kerekedik-e fölüle a szívnek
Midőn fáradt hajnalon elméd borulva
Lángtól, félelemtől csapzottan, sikongva
Nyögöd fájó, s be szép értelmét a létnek.
Szavakat mormoló, imádkozó vének
Méltatnak véredtől sikamlós süvölvényt
Vakon rívó élet szabott neked törvényt,
S görcsben átkozódsz a segítő pribéknek.
Azt adod, mi nincs már; sikító fajodnak
Arcod mosolyt torzul, lelked siklik rajta
Eszedbe jut Márja, Jézus és a pajta
Mindahányan hátat fordítnak bajodnak.
Felocsúdsz a mélyből, még sincs maradásod
Szíved dobbanása mind örök zálogban,
Szépen fájó kép maradsz múló álmokban
S talán értelmes volt gyötrődő halálod.
Cyrano2012. január 2. 20:59
Remélem, rájössz kedves Ancsa... :-)
Köszönöm!
kapocsi.ancsa2012. január 1. 22:10
Valakire mindig emlékeztetnek soraid..
egy stilus, szóhasználat..
de nem jöttem még rá, valójában kire.
Így csak olvaslak.
jó éjt
versike2011. október 19. 20:42
nagyon tetszik;
a hangulata, a nyelvezete, az egész!
Mamamaci402011. október 19. 20:23
''Szépen fájó kép maradsz múló álmokban
S talán értelmes volt gyötrődő halálod.''
pepo2011. október 19. 20:13
Azt adod, mi nincs már; sikító fajodnak
Arcod mosolyt torzul, lelked siklik rajta
Eszedbe jut Márja, Jézus és a pajta
Mindahányan hátat fordítnak bajodnak.