Afonya blogja

Irodalom
2009. november 25. 14:04

Japán költészet!

Fudzsivara No Sunzej (1114 - 1201 )

 

A világ rossz és rodhadt.

Nincs belőle kiút.

Még a legelhagyottabb

hegyekben is jajongnak

a szarvaslányok és a szarvasfiúk.

 

Sikisihercegnő ( ?- 1201)

Hegyi patak

 

mióta moha lett az ágyam

és fejem alatt kő a párna

és csillagokba nézhetek:

a hegyipatak csobogása

tisztára mosta lényemet.

 

 

A zenrinkusu gyüjtemyényből.

 

Fakul a fű a vézna fák alatt.

Lehullott a gyümölcsös levele,

de kertünk mégis egyre tágasabb,

mert holdvilág fér bele.

 

Itt állunk a kilátó korlátjánál

szorosan egymás mellett, és szájtátva

nézzük a hegyláncot a messzeségben,

bár mindegyikünk más színűnek látja.

 

Érvelsz? Az érvelés nem magyarázat.

Ne másnak papols: magaddal közöld,

hogy fejed felett nincs tető, sem lábad 

alatt egyetlen talpalatnyi föld.

 

Nem kerüli el gondját semmi;

a mindenség okát kívánja

kifejteni s fejünkbe verni. 

Ez vallásunk legfőbb hibája.

 

Mi az ész s az észnek a test?

Útitárs, sírbolt, szálloda?

S a lélek? felhők közt keresd,

milyen a madár lábnyoma.