neked

Lágy csókkal ajkamat érinted,
hogy akarom e,már nem is kérded.
Hisz engem is elragad az őrült hullám,
bele is remeg minden porcikám.
Kezed vándorútra kél izzó testemen,
már nem is élek,csupán önkívületben.
Remegő vággyal keresem ajkad,
izzó testünk már egy hullámban izzad....
Az idő megáll,már nincs más,csak te meg én,
egy bárkában evezve a vágyak tengerén.
Aztán célunkat elérve csendesül a vihar,
a forróság,a lendület lassacskán kihal....
nem marad más, csak a gyönyör- emlékbe,
mely sosem merül a múlt feledésébe.
Hisz szemedbe nézve fellángol az érzés,
hogy te voltál nekem a beteljesülés!
 

lelkem hálasóhajt rebeg,

mert az vagyok neked,aki csak lehetek.

mert rám nézel,és látom

hogy szemed úgy ragyog,mint a nagy világon

senkinek sem...büszkeség,

szeretet és féltés mely szemeidben ég.

Köszönöm,hogy megismertél,

s tán,hogy még meg is szerettél....

sokat jelent...mert már tudom,

mi és ki az,akire,amire én vágyom.

Nem szimpla szerelem kell,

mert a tied az,mi egek fölé emel

szárnyakat ad,oszlatni a kéklő eget.

ugy szárnyalhatok veled,ahogy mással nem is lehet.

...

csók életem

I.

sosem tudhatja lelkem,igazi.e tán,

de érzi...érzi,hogy velem vagy,

s tovatűnő bőröd illatán

szívednek lüktetése enyémben hagy...

II.

S nemcsak szived,mi birtokolható,

nem csak arra vágyom én,

arra is,hogy vezessen mindenható

kezed,a vágyak tengerén.

arra,hogy más,izzó tájra vigyél,

hogy tested enyémen égjen el,

s poraidat szívembe szórja szét a szél,

,mert úgy még inkább velem leszel

III.

...s életünk fonódjon egy élet

útján örökkön közössé,

hogy megmutathasd mit rejt szíved,

és mi  tesz engem végleg tiéddé.

Vajúdik ama álom,

melyet keblemre ültettél.

hogy vélem légyen eme világon,

hogy te végül szabad lehessél.

Mert selyem lelked repülni

vágyott, a végtelenbe és tova,

rab súlyát magáról lerázni...

ez volt szivének sóhaja.

Szállani egek fölé,

reptében oszlatnia kéklő eget,

hogy elhagyhassa maga mögé 

a "hasztalan" férfi szerepeket.

Nem kívánt másnak lenni,

nem kívánta más asszonyát,

de nem is akart megfelelni,

vagy láncba vertewn élni egy életen át.

nem töltötte szive mélyét 

a kicsiny ház s a szülőfalu,

vágyta a távolt,a vándor életet,

sosem volt effelől szűkszavú,

...hiszen merre útja vetette,

mindenhol csak erről regélt,

csak szabadságát énekelte,

miközben sajnos rabként élt.

hisz rabja volt egy szivnek,

oda volt bezárva,

s mint az évek tova tűntek,

azzal nőtt folyvást bűnének ára.

nem ontott vért, nem csalt barátot,

csak becsapott sok fehérnépet,

hogy elébük tárja a világot ...

s bűnéért az ilyenvajon mit is kérhet?

vagyont? hűséget? mi kellhetett neki?

mi hozná lázba ifjonti magát?

nem volt oly nehéz megfejteni,

mit akart? egy-egy közös éjszakát.

a lány viszont kéretlenül

is többet kívánt adni,

szivét adta önzetlenül,

s cserébe szívet kívánt kapni.

de neki még neve sem volt,

hisz vele együtt semmivé vált,

mikor a hajnal tovafoszlott,

a leány már hűlt helyet talált.

s Ő csak szállt,mint ki hódító,

virágról-virágra szállott,

elidőzni nem volt kapható,

ezen legfőbb álma múlott.

A sors azonban próbára tette,

felmérte vágyának erejét:

mikor egy leány útját kereszteztte

 s megváltoztatta életét....

...Vergődött a mámorban,

 szállani már nem tudott,

örömmel tűrte rabságában,

az egész őrült világot.

Hiába hívta a távol,

hiába mosolygta a szél,

hitte: többé nem vándorol,

ha e leány véle egybekél.

Sorsa legyőzte, de ő büszkén 

volt vesztes e győzelemben,

már új dallam szólt szívén,

hisz nem volt egy a végtelenben.

A leány bár kérette kezét,

könnyűn egybe is kélt véle,

nem vonzotta már a távollét,

szive már csak a leányt remélte,...

volt is nagy öröm,

lagzival meghintve,

többszáz vendég a mennyegzőn,

csak úgy énekelte:

"hej lássatok csodát,

a névtelen nevet kap,

 elvesz egy leányt,

s ő a legszabadabb."

örültek is, nevették is e látványt,

senkisem tudott abban bízni,

hogy megtartja asszonyát,

hogy hű tud majd lenni...

csak a leányt kutatta 

fátyolos szemekkel

hisz önnön börtönébe zárta,

megbékjózta szerelemmel.

Ő is tudta,hogy rab madár lett,

tudta,hogy nem szökik,

hisz neki is ugyanaz kellett,

ő neki,s neki is a másik.

...

kis életük kis faluban,

kicsiny házban tengett,

örömtől békében,boldogan,

deres öreggé érett.

s vele érett életének párja,

és együtt haladtak végig az úton,

ezzel vált valóra dédelgetett vágya,

igy szárnyalt végül: párban-szabadon.

Ölelnélek,mint szellő a fákat,

és csókolnám öreg ráncaidat,

hogy maradhass s ne kelljen menni,

mert nem tudlak csak így elengedni.

Nagy a nagyok között,bölcs s igazi,

...egy valódi hősi szupernagyi...

és msot beteg...megtört, hallgatag...

számára már nem jelentenek semmit a szavak.

Én mégis próbálkozom,szorítom kezed,

oly erős voltál,nem érhetsz így véget,

még meg sem bocsájtottál,hogy elcsentem a sütit,

még fel sem nőttek kicsiny unokáid,

várj még! hallgasd meg verseim,

megült félszegen ócska sorain,

hogy maradj még ...ha kell írok még szüntelen,

ha megígéred,hogy akkor itt maradsz velem...