Csabámnak

Térdeplem

 

Halványulsz szemem előtt. Fakó emlékek

falára tűztelek, s mint bogár a gombostű

alatt csak vázad maradt fent. Az én hibám

a múltfeledés – sűrű éveken vagyok túl és

nincs erőm, nincs erőd hogy odaátról felém

nyúlj. Nem tehetem azt – végképp feledjelek.

A mélység sötétjében eltemesselek. Lám,

változunk s van ami örök marad – bennem a

ki nem mondott elfojtott szavak. Még ma

is térdeplem utolsó mosolyod, amint anyánk

sírja előtt a lángoló napba hunyorogsz.  

 

2011. október 25.

 

kedd 8:29