Nem ismerem Freud-ot:)

 

     Régi-új kedvtelés:               
     egy ábránd tart fogva.
     Önként és dalolva
     vagyok újra foglya.  

     Mikor jött? mikor megy?          
     nem akarom tudni-
     ez a rend, tudom rég,
     égni s elhamvadni.  

     Szívemben lakik Ő.
     Arcát sose látom;
     velem van, és mégis:
     sehol sem találom.  

     Lehet, csak egy érzés,
     mit én hevítettem?
     Test-vágy orv bűbája?
     Nem, az lehetetlen.  

     Csak van neki arca?!
     Mindenütt keresem.
     Tán nem csak egy álom.
     Ha látom, felismerem.  
    
     Addig is elvagyok,
     amíg keresgélek,
     verselek, dalolok,
     mosolyogva élek.  

     Idővel a parázs
     majd hamuvá válik.
     A vágyak pihennek,
     de jön tavasz, másik.  

     És majd újra izzik
     a szív, balga jószág,
     éledő illatok
     a lüktetést hozzák.  

     Lám a sok kis élet
     mutatja a példát,
     ők nem gondolkodnak,
     a rendet betartják.  

     Mit tehet az ember
     megőrizni eszét,
     a vágyak táncából
     kiveszi a részét.  

     Adok fel hirdetést,
     majd újságba teszik:
     "Meglévő vágyamhoz
     partner kerestetik!"