messzire halló léptek zengnek
döngnek, dörömbölnek: föl-le
össze-vissza, ide-oda lökdösődnek,
mint pisztrángok patakja hömpölyögnek
hátuk feketéllik, úszva repülnek mindenen.
kezed kézben, szemed fényben itatva
hullik fel s alá, irgalmatlan
szerelembe bújt lelked árja,
de hol van a szived párja?
nyomorod húrja elpattan
mint hús a csontról: romlottan.
s választ várva füled süket
tudod hogy mi lesz a felelet
de az igazat a szememben leled
nyugtalan éjre pihen a lelked
arcod Ím megfeszül, szavad dönt
soha meg nem tudhatod: engem ez gyötör
de szó sem betű nem kell
érzed tisztán, hogy mi van bennem
te átok ártatlanság, galád lelkiismeret
a tisztaságom lesz majd ki eltemet
s te csak állsz majd hantom felett
mellém temeted örökre a szivedet
Kiskunfélegyháza 2012.01.25. ~10 - 23:10
Személyes