chillly24 blogja

Vers
chillly24•  2020. október 15. 10:35

Tiszán

Állok a Tiszán,

Nézem tükörképem, 

Visszamosolyog rám, 

Egy csobbanásra felnézek. 


Csuka rabolt, 

Láttam zöldes pikkelyét, 

Szeme élesen a snecire nézett, 

Hulláma elsodort. 


Figyelek felé,

De már messze jár, 

Átkarolja a csendet 

a bánatos bakcsó már.


Néha kvaffog egyet, 

Mondja itt van még, 

De neki is a sneci kellett, 

A csuka után hosszasan néz..


Szemem megakad a bubujkán, 

Valami dúr alatta, 

Talán ponty, vagy kárász?

Buborékjai feljönnek, 

Még akár dévérkeszeg is lehet. 


Tavirózsa nyílik ott, 

Szép tüzes rózsa, 

Mellette egy halvány fehér legott,

Osztoznak a vizitökkel a helyen.


Merre néz tovább fejem, 

Át a túloldalra, 

Olajfák ringnak a nádassal, 

Buzogány csalja a nádirigót, 

Pihenő ez minden apró madárnak. 


Most hallom csak a ricsajt, 

Mi lehet ez a harc? 

Megy a zenebona s harag

 a kedvenc bugára.


A csatát vajon ki nyeri? 

Kinek méltó a hangja? 

Nyakam nyújtogatom, 

Mint szürkegém a túlparton. 


Áll ő is fél lábon, 

Míg azon gondolkodik, 

Továbblépjen vagy várjon? 

Mi lesz a nyertes ötlete, 

Hogy jót lakmározzon egy békából. 


Kecskebékák most nem vartyognak, 

Csendben megbújnak, 

Tudják hogy őszürkesége, most őket lesi. 

Megbújnak pompás színükkel a parton, 

Ejj arra lép egy leány, beugranak. 


A gém vacsorája, ím megvan, 

El is indult hazájába nyomban, 

S jót pihen kedves fészkében, 

Vége a mai gázló-életmódnak. 


Ejj te leány, miért léptél arra? 

Tán meguntad a békák csendjét a homokban? 

Szőke Tisza partjának holtágán nem ezt hallottad? 

Nincs neked füledbe írva a kuruttyolásmentes csend. 


A leány újra csak figyel, 

Feléled a béka élet, 

Zsonganak százával, ezrével

Végre. 


Bakcsó úrfi még mindig egyedül kvaffog, 

Néma királyfi méltón hunyorog. 

Nézem a leány tükörképét, visszamosolyog, 

Majd jön egy csuka, s átszeli a mosolyunk. 


chillly24•  2020. március 8. 13:25

Megfeneklik

Szürke a tenger, élettelen,

Fakó színe eltelít, reménytelen,

Szívem megtelik, elvesztem,

Lelkem beteg, láthatatlan.


Kiugrott egy hal, ott messze!

Nézd ott káprázatos a víz,

Figyelj, akard, kapd össze magad!

Különben nincs, aki megértené a lelked.


Csak süllyedsz a mélybe,

Újulnak a színek, 

Csendes sötétkék ölel a keblére,

S az egyedüllét üdvözöl melléje.


Boldog magány, kedves vágytalanság,

Megadom magam nektek!

Itt a közönyöm, ím átadom lelkem,

S küldjetek a felszínre bármit helyettem!


Társtalan csend, végtelen üresség,

Fogadj magadba egy kis semmiséget!

Olvassz magadba, ahogy még senki sem kérte,

Mert nem akarok senkié sem lenni,

Csak ülni, lenni, sírni a rettegésnek!


Felnézek a mélyből, a fény halványan dereng,

Úszik valami, talán hajó? Nem érzem,

De látom szabályos ringását, alakjának suhanását,

Elképzelem a vitorla dagadását, s a sós víz érdekes szagát.


Vajon hová tartanak? Van miért menniük?

Mi hajtja őket? A vágy, a kíváncsiság, felfedezés?

Vagy van akinek ez már csak az elengedés?

Vajon fáj vagy élvezik a kémlelést?


Karom kitárom, közeledek felé,

Sötétbe omlasztom a vizet körülöttem,

Nincs már sok, az áramlását érzem,

S magammal rántom a lelkekkel a mélybe..

chillly24•  2010. április 24. 20:29

A fájdalom halála

"Hová merül el szép szemed világa...?"
s a szomorú szíved mért fájna?
ne hallgass rá csak kínoz és nyomorít
kényeskedve a földön fekvőn sikít...
Aztán átsétál rajtad
meg sem érzi puha tested.
gázol tovább a szédült betonon
majd test nélkül szétrebben
s már sohasem leled meg...

Óh fájdalom! Te becses kutyám
ne őrizz ily hűen, komám
vagyok elég kínzó így is
félek ha te segítesz
már csak az üveg test pislákol léhán
él látszólag de szája csak bambán
révedezve epedez, sárgálló fogakkal
s oly csúnyán,
mint maga a láthatalan köpenyű halál!

Hagyj hát fájdalom,
hisz már nem is fájsz!
Túlléptelek téged?
vagy én lettem te?
érzem hogy az erő ereimben csörgedez...
Legyőztelek! Én már csak én vagyok
s te meghaltál
igen: tárt karokkal várt téged a halál
s te belerohantál...!

Szeged, 2010.04.23. 10:14

chillly24•  2009. október 24. 21:09

Mert ezt érzem...

Széthullok ha rám nézel
elveszek ha hozzám érsz
remegek ha átölelsz
felejts el, de akarj még!

ha a közelemben érezlek
a messzeségbe révedek
mért tetted ezt velem egykor?
de tudjuk már a választ, sajnos...

szívfájdítóan szomorú a történetünk
soká majd az unokáknak meséljük
mi volt velünk szerelmesekkel
mert mi azok voltunk rendesen...


Vagy minden csak képzelet és fantázia?!
nem is szerettél engem soha...?
akartál engem bármikor is szeretni?
néha jobb lenne mindent feledni...
majd mégis emlékezni akarok rád
mert Te voltál az, ki a lelkemig hatoltál...
mégsem merek bízni benned
Te is tudod hogy erről csak is te tehetsz...
sajnálom hogy túl naiv és optimista voltam
különben nem lett volna ekkora pardon...
De más vagyok ezt te is tudod
minden gondolatodra kíváncsi vagyok!
de inkább hallgatok és bánkódok magamnak
nem hiszem hogy a szíved meghallgatna...
elhagytál többször is
már nem tudok bízni úgy benned...
fáj kimondani, hogy mégis szeretlek...

chillly24•  2009. október 10. 00:15

Rögtönzések fórumról

véres hold, csendes játék
hangos zaj, sötét ajándék...
gyilkos szemek, szűzi arc
tégy vélem azt amit csak akarsz!

unalmas napok, pörgős percek
mik nélküled üresen telnek
szabad órák szabad hetek
mintha mindig is ismertelek /volna/ ...

kedves szemek fura jellem
tartsál mindig mindent becsben!
véres hold csendes játék
te olyan vagy nekem mint egy ajándék...

 

 

--------------------------------------------

 

 

képes oldalak színes számok
néha csak rád várok
nem vagy itt de közel vagy hozzám
mért vagy hatással rám?

jó barát vagy s jó társ
sosem lennék a barátnőd, talán...
de jó veled lenni és szórakozni
segítesz újra s újra hinni...

miért vagy te nekem? ki küldött?
nem az égből pottyantál ez biztos...
de ki vagy te? mondd!
mert én eldönteni nem tudom...

Barát vagy társ?
haver vagy más?
nem tudok eligazodni lásd...

 

 

 ----------------------

 

 

forrón ölelő karok, sötét mélység
drága pillanatok, zajos mércék
melyek bennünk dörögnek ha rosszat csinálsz
sosem vagy egyedül, lásd mit kínálsz...
tégy ahogy akarod, tégy úgy hogy láss
ne légy vak, másokat ne bánts!
légy erős hogy segíthess a rászorulókon
légy bátor hogy senki el ne tántorítson!
légy te magad TE
alkoss, építs az emberekre...
számíts rájuk ismerkedj, beszélj
légy végül elégedett magaddal
ez legyen a tény...
majd mikor hantodat páran szívesen látogatják
fejed alá a párnát rakosgatnák
hogy a túlvilágon is lássák hogy mennyit értél
hidd el, ez a valódi érték!