chillly24 zavaros élete

méla ül a búra, figyeli a csendet
havat szórnak szét a néma fellegek
hányják mintha jobb dolguk nem volna
nem térhetnek az emberek miattuk nyugovóra

mozogni söpörni lapátolni szétszórni
hajtani hajtani gályázni gályázni
s a nyugalom csak kívülről szép
belül majd szét tép a feszültség

te mocsok fehér hó, te áldatlan tél
végre már hogy ideértél!
de köszi, el is mehetnél..!
nem várt vendég vagy évszakod végén.

s mégis nézed-e a szépet?
csodálod a tutajon érkező fehérséget?
pelyhekben száll majd csomókba tapad
hogy megörvendeztesse gyermek álmodat!

ess te hó, velem ne is törődj!
de légyszi takarítsd le magad a lábtörlőt! :)

hogy lehet, hogy egyszer érzem?
hogy lehet hogy aztán mégsem kérem:
kezed s szád lágy ölelését?
hullámokba tör fel a vágy s a kéj...

kérve kéred hogy legyek tiéd
s én félve pirultam húzok feléd
nem értelek én
hisz neked sem könnnyű e lét

küldenélek el, de nem engeded
hagynálak ott, de lábaim csak remegnek
indulni nem tudok, helyben állni nehéz
megmaradni veled s nélküled
kibírni nagyon kemény.

mért teszed ezt velem?
mért vagy ily merész?
miért olvasol a szememben 
és kéred szemem kérelmét?

a szavak fájóak, tudom
az érzelmek változnak, tudod?
nem minden olyan erős mint hinnéd,
de hiába magyarázom, ezt el nem hinném
én sem.

rossz a helyzet, én alakítottam:
hagytam hogy elhomályosítson a szívem
s a szemem csillaga téged fényezzen
s higgy abban hogy szerelem.

de miért én miért éppen most
miért nem tudom rendesen alakítani a sorsom?
mert gyerek vagyok
még
de ki tudja meddig?
meddig marad még a szívem gyerek...?

:(

fátyol hullik fejedre
csillag szemed fénylek
ragyogón nézel rám
s én félve tekintek rád

kezed cserzett
hozzám mégis lágyan érsz
szavaid mást sértenek
engem óvatosan cirógat...

pillantásod keres, figyel
tudatunk azonnal egy másodpercre
s a szívünk dobban egyszerre
szégyellem is magam egyre...

szemed mégis keresve 
nézlek s kedvellek
talán megkívánnálak
ha facéran lennék e világban

De szívem hiába csalfa
s szemed hiába igéz engem
nem tehetem ezt magammal
sem a párkapcsolatommal...

betört ablak színe fakul szemedben
könnyed folyik, némán hull
mert szíved mély sebe fel nem gyúl
s kezed zálogát árulásnak veszed.

félek a jövőtől, félek a bánattól
s majd egyszer maga a halál,
de fiatalság te kis pimasz
olyan vagy mint egy hamis kuvasz!

ugatsz, harapsz, veszettül követsz
s mire lábam nyomát nem érzed
leülsz s hagyod menekülésem
te fájó kegyetlenség.

az idő végtelenjébe torkolló hárpia
lelkek sajdítója, szívek marcangolója
néma kínok hírnöke
s vég kiteljesítője

hagyd hát a kis jó meg a remények kertjében
lásd meg a kis csillagot a Hold árnyékában
hagyj időt a sebek gyógyulására
s ne hagyd a fiatalt oly korán magára

különben elmúlik a hit
mit te sem akarnál...