chillly24 blogja

Büszke sodródás miben gázolunk, 

Haladunk a valahová 

Egy taszító-fényes alagúton át.

Barátom a félelem, 

Hű útitárs, 

Mindig ápol s betakar:

A kedves megbújás. 

Keresem, de nem lelem az eszem, 

Elvesztettem már, 

Tiszavirág életű szerelmem 

Elvette hát. 

Én vagyok a gyáva utazó remeterák, 

Mi ha kell ő maga 

A teljes odaadás..

(Megbújás, remeterák, félelem, odaadás

 Büszke, taszító, alagút, tiszavirág) 

Ismerlek, de mégsem,

Távol élsz, s mégis igyekszel,

Minden nap 

óriás köröket tenni serényen.

Ismerős vagy, de mégsem, 

Az ajtóban látlak mindig integetni,

S mosolyod arcodon felejted, 

Míg el nem tűnök dolgozni. 

Kedves arcú ajtónálló,

Kit ismerek is, meg nem is, 

Kedved, ahogy látom 

Sosem tud lohadni. 

Jó szíved messziről látszik, 

Bolond, ki nem látja, 

Szerencsés az, 

Kit magad mellett tudhatsz barátnak. 

kérésed nem parancs de hat bennem
nem akarnék, mert fáradt a lelkem
az út porától éppen homályosan lát
mégis ide mindig visszatalál...

jó hogy újra megmosolyogtattál
hamisan vadan vigyorogtál
s közben skandáltad a belém vetett hited
köszönet érte, na igen...

élj s szórakozz, élj nevess
legyen olyan aki őszintén szeret...
még ha csak barát is és nem több
ne legyen egy felszínes ökör...

köszönni kell neki hogy higgyen magában is
mert elveszik néha ha nem látom és
hitetlenkedve fogja a pórok zászlaját
mutatja az ő valódi rátartiságát...

köszi feketeségek ura hogy nem hagysz kallódni
így jó élni... és újra miért írni...
hisz magamért írok, de ide mindenkinek
csak olyan lusta vagyok mint ide a kender...

köszönök és távozok holnapig sietősen
szurkoljatok nekem amíg szépen kérem!
szépen kérem szurkolni tessék
a holnapi napot tegyétek magatoknak sokkal szebbé! :)