chillly24 zavaros élete

Tulajdon eszemet eladom, 
s csak az érzelmem marad 
de az érzelem hamis 
hangtalan vád, 
galibát okoz bent: 
néma magányt. 

kell nekem az eszem, 
az a hitvány eb 
karóba húzattatom a szívem. 

nevess csak míg nem érted, 
nem jó ha megszakad a szíved! 
de amint elhagyna az érzés, 
kérlek rám se nézz. 
köszönöm!

sóhaj fojtja némaságom
gondolatom kavarog
mint a nagyi a lekvárt
én a lekvár, te a nagyi:
összenőttünk.

Egymáshoz tartozunk,
mint a fa s a kéreg
öt kis levél egy levélnyélen
porzó s bibe egy virágon
köröttünk táncoló máhek dongicsálnak.

Szemed tükre élvezettel szántja
pöre lelkem darabjait,
én vagyok az égősor
s te a dugaljzat
összekapcsol minket 
egy meleg áramlat
miben vígan úszkálunk egyre
együtt mászunk egy magas hegyre.

De az emelkedő után nincs út
a bűnöm után féktelen harag gyúl
saját magamnak!
Hogy tehettem ezt?! Ez a norma?!

A lejtő gyorsít aztán megáll,
s elfeledem addig szemed sarkát,
újra átlag leszel s én megyek előre;
nyitott szemmel járok 
s elfeledlek egy örök időre...

Kiskunfélegyháza 2012.05.16.  17:33

zaklatott, zakatol
ketyeg, kattog
térül - fordul
míg ég pattog

de lelkem vize csillapodik
felszíne fordosból a tükörbe tűnik
szívem felocsúd
s üvöltve hagy el a magány.

testi lelki vonzalmat tébolyít
eszem mégis leállít:
blokkol, fékez, tolat;
bár szememből a gondolatomat
már rég kiolvastad...

testem kíván,
vágyam visszafogott
érzed mellettem bánatom
hogy a tudatom korlátoz
együtt alkalmazzuk mindezt
de lelkünk mégis gyorsan bűnbe hoz!

Kiskunfélegyháza 2012.05.16. 17:20

Kavarog, kavarog a felszín alatt
felbukkan, örvénylik a szív alatt
keserű remény csillan agyamban.

Fejem érez, szívem véres
de a lélek féktelen szenvedélyes:
nem kérdez, nem magyaráz
nem keres választ, sem hadovál.

csak lüktet, vágtat, pulzál
élvezteti mélye vágyát
pillantásból olvas, röntgenként lát
nála nincs akadály.

Ó de az ész, mi néha elapad
kis folyású ér, hol hömpölygő folyam;
nem enged, visszafog és nem keres
hálóba zárja vérző szívemet.

Én vagyoka börtönöm,
a saját luxuscellám;
babusgatom az örgödöm
az omladozó váram teraszán...


Kiskunfélegyháza 2012.05.10.  08:16

lelked csendes
parton ácsorog,
körülötted minden nedves
s van ki tántorog...

lökd el magad
nyújtsd értem kezed!
láss: itt vagyok melletted!
ne félj, nem egyedül vagy .