Áfonya - Zsefy Zsanett (cedrus49) blogja

  Napok óta várakozik a Főszerkesztőnél.. Okát nem tudom, pedig rákérdeztem... :(

szőttem volna selymét időnek
tettem volna kibontott lelkem
kortalan világnyi fénybe
kapaszkodónak
istenverte életek
semmi porhüvelyének
és neked dalolt volna
szeretetem zsoltárnyi hitet

de szétterült hajamban
vértelen pipacs
szívem kihagy
búzavirág-harmatos kékségbe
tovaszáll a szél borzolta múló-sorokból
hangzó imám
a madárcsicsergés csak bennem rak fészket
angyalok füléhez hiába ér el
köztük is elvész az égig szaladó utolsó fohász

temetőnyi némaság feszül körém
kinyújtott karjaimra fonódik
gúzsban tart minden következő hangot a fulladás
nincs torok mi messze jajdulná

már fogyó lapjaimon
girbe-gurba kavalkád lettem
foszló fecniken alig megszületett
máris haldokló sorok
én "hitehagyott"

lehet másban majd feltámadok

***

 http://youtu.be/VthEPCv7LVw

Zene: Georges Moustaki - Lo straniero
A  zene az első hsz-ből nyílik meg új ablakban..

***

Koldultam álmot, mindhiába.
Tekintetekben űrt hagyva hátra
sóváran kerestem kijáratot, vagy
szakadék szélén táncoltam vakon.

- még ott is mindenki  ott hagyott -

Nem értem el a hegytetőt sem,
keselyűk szálltak, fölébem gyűltek.
Dögre éhesen mind kivárt.
Csontjaimban éreztem a halált.

- de végül mindegyik ott hagyott -

Én szálltam volna. Mindegy hova,
csak az ég ne lenne oly mostoha.
Egy szikrát hagyna élni bennem,
tüzet gyújtani a fellegekben!

-  de köröttem minden megfagyott -

Csillagfüzér se fojtson tovább,
mint fejfa alatt a sok sírvirág
gyilkolja egymást szüntelen.
Olyan semmire való küzdelem.

- nem is maradt egy csillag sem -

A sírkövemen, csak ennyi állna:
nem géniusz szállt másvilágra,
de ő volt a hangyányi kis sziget,
hol kedvedért is díszlett a liget

mégse maradt vele senki sem.

Ha kedved tartja
Pegazus lovára felemelhetsz,
felsegíthetsz, ha elbukom,
süket fülekbe, ha dúdolok.

Ha éppen akarod
karóba húzhatsz, a sárba tiporhatsz,
kínomra lenézhetsz,
míg szállsz a fény felé bátran,
vagy körözöl a verbális világban.

Míg sasként szárnyalsz a magasban,
én hiába borulok le alázatban!
Hisz' mi vagyok én neked?
Csak egy szárnyaszegett madár,
ki tébolyultan utat keres,
de soha se talál.

Hát Rajtad is múlik!

Hagyjatok meg engem a magányban,
fedetlen keblű őszi rónaságban!
Szúrós torzsokon hadd lépdelek,
hagyj szenvedni, ha szenvedek!

Hagyjatok meg engem a magányban,
a vihartól tépett rút világban,
hol liánként kapaszkodom s hagyom,
hogy ugráljon csapongó gondolatom!

Hagyjatok meg engem a magányban,
hadd legyen az kút, forrás a mában,
szomjamat hadd oltsam még vele,
gondolatcseppekbe merülve le!

Hagyjatok meg engem a magányban,
utat keresni, s ha megtaláltam
mondjátok: nem tettél semmi nagyot,
te hagytad üresen azt a lapot!

2009.nov.29.

Tisztelettel ajánlom Beri Róbertnek

a Hold a Földdel körbe-körbe
örök táncot lejt miközben
milliárdnyi csillag fénye
útnak indult ezer éve
fényük még a végtelenben
sziporkázik néma csendben
hozzád mire megérkezik
eredeti nem létezik
gondolatod suhan vele
-álmaidnak  vágy a neve-
versenyre kel képzeletben
 a ritka pillanatok reménye

a megbúvó csillagok fénye