Áfonya - Zsefy Zsanett (cedrus49) blogja

Törtem a fejem, hogy hol jelezzem Neked Drága Kingám..úgy döntöttem, a levelezőm amúgy sem megbízható, hogy ide hozom a Facebookról azt a pár sort, amit egyik versemnél kaptam, kaptunk..A "de bocsásd meg a mi vétkeinket" című vers előadásával leptél meg egyszer..Nem bírtam megállni, hogy ne osszam meg másokkal. A reakciókat idehoztam, különösen figyelmedbe ajánlva Neogrády Antal őszinte elismerését:



 Csilla Szentesi Bakkné shared egy hivatkozást.
Zsefy Zsanett verse: de bocsásd meg a mi vétkeinket
www.youtube.com

***
Judit M. Fehérvári, Allegória Portál és Ildikó Rimanóczy kedvelik ezt.

***

 Csilla Szentesi Bakkné Elmondja: Széles Kinga. Köszönöm Drága Kicsikinga!
    Tegnap, 9:44 · Tetszik

***

    Antal Neogrády Remek! A szinművész kiválasztása telitalálat. Megszavazok egy Príma Primisszimát!
    Tegnap, 11:33 · Tetszik

***

Csilla Szentesi Bakkné NA, ha ezt a Klubban elmesélem.. :) A nevében is nagyon-nagyon köszönöm!! Egy Tündéri Hölgy, azt hiszem hivatását tekintve nyugdíjas Tanárnő, aki elmondta. A MindenkiKicsiKingája, egy Drága Asszony, aki kéretlenül, emlékül, ajándékként mondta és mondja el számos amatőr versét, és töltötte, tölti fel a You Tubera.
Tegnap, 12:43 · Tetszik

***

Ildikó Rimanóczy Csodálatosan szép a vers is és az előadás is! Szeretettel gratulálok! :)
Tegnap, 12:58 · Tetszik

***

Csilla Szentesi Bakkné Köszönöm Kinga nevében is Mindenkinek.
19 órája · Tetszik

***

Piroska Pásztor Gyönyörű vers, egy csodálatos személy előadásában!
19 órája · Tetszik

***
Csilla Szentesi Bakkné Köszönjük!
14 órája · Tetszik

***

Légy Áldott, Drága KicsiKingánk!

József Attila születésnapjára, a Költészet Napjára

Robog a vonat Balatonszárszón,
döngeti mélyen a sínek közét.
Egy ember a kerekek széleit vérzi,
víg kacaj űzi a halálhörgést.
 
A város peremén sétáltam tegnap,
előttem ezer emlék lebegett.
Egy homályos, bérházi mosókonyha
gőzölgő képe ülte meg mellemet.
 
Gondolatban messze kószáltam,
valami bent egyre csak feszített,
mintha egy halott csontos ujja
meredne rám: a múlt engem megvetett!
 
"Tiszta szívvel" indultam hozzátok,
- szólt, hogy az utca beleremegett -,
de az életnek szöges korbácsa volt,
és testem alatta cserepes lett.
 
Munkát és kenyeret követeltem.
Százezreknek akartam és Neked!
De puskák csöve csillant fölöttem..
Kinek fia voltam, az kergetett.
 
A prolik szabadságát vágytam,
hogy nekik is legyen Élet, remény.
De az ekém rossz földbe vájtam .
Csorbultan kifordult. Vérem perzselé.
 
A csontváz közelebb lépett,
míg merőn bámult szemem közé..
Tudtam, hogy igaz minden, mit mondott.
Vádjaira nem volt, és nincsen mentség.
 
A Józsefvárosban tértem magamhoz.
Cipőm sarka verte a köveket.
Előttem elrohant egy vonat képe,
s a fék csikorogva felnevetett.