Áfonya - Zsefy Zsanett (cedrus49) blogja

..csak úgy..összecsapva
az ötletet az egyik portál Poligráf c. "krimi pályázata"adta.. :))

**********


A bíróság terembe gyűlt,
előttük a vádlott csücsült,
vádbeszédre védőválasz,
nem nagyon volt miből válassz'..:
Ingyen ügyvéd foga sárga,
mint lóé a lóvásárba'..

- Igen tisztelt talárosok!
Ez az asszony magányos volt.
Hitt a beste, álnok férjnek,
de elhallgatta az, mit érzett.
Egy éjszakás kalandra volt
kapható, s ez asszony, a jó,
mit sem sejtett a malőrről.
Örült, hogy akadt egy őrült,
kinek szemén biztos hályog,
nem látja a rondaságot..

- Ó, Istenem, én a marha
eltűrtem, hogy készakarva,
hülyét csináljon belőlem..
Nem lehet, hogy tétlen nézzem,
hogyan tapos be a porba,
aláz meg majd mást is sorba!
Igaz, tudtam, hogy neje van,
gazdag buksza, - tyúkszeme hat -
De az ágyat nem osztották,
érzelmeik' ott spórolták..

- Ha így ismerte áldozatát
miért szurkálta szét a hasát?

- Mert az étkem lefikázta.
Pörköltömnek nincsen párja!
Az uram is attól ment el,
"ha belehal is" - kért még eggyel.

Asszony kezén bilincs kattan,
egy zárkaajtó nagyot csattan ...
Bíró kérdi elmenőben,
fejét törve, már szellősen..

- S a  pénztárcára miért fájt foga?

- Kígyóbőrből volt, Te buta!

magasságom 165
nem veri a plafont
 nem ér az égig mégis szép
kinek ez nem adatott
 
lábujjaim száma se sok
kettő híján tucat
nem görbék s nem is bütykösek
kicsik arányosak
 
 lábam szára karcsú mint nyír
combom sima platán
 két domb között erős a gát
mi óvja barlangtanyám
 
ha szemed feljebb siklana
látna egy sík mezőt
hol hasfalamat csiklandhatja
bársonyos őserőd
 
 a has felett két bíbor bibe
csábítná tekinteted
hullámokon jelezne ringva
 kikötőd itt leled
 
a lüktető két part között
felfutva tekinteted
egy ívelt lankán csókolhatná(d)
magasba szerelmedet
 
a nyak fölött két kagylóba zárva
őrizem a zenét
kalapács zaját világ dalát
ajkad üzenetét
 
az illat vonzná orrcimpáid
ha hagynám hogy tovább is menj
a szőkeségem nem tudom már
igazán milyen lehet
 
de körbe zárja szépen ívelt
lusta szemöldököm
a búzakékbe "sötétedő"
 íriszt és szemredőm
 
csinosnak orrom nem mondható
valaha volt pisze
emiatt gyakran megesett
hogy azon vesztünk össze
 
a szám mi dús és érzéki
 úgy ontja a szavakat
jobb ha meg sem kérdezed
ma hogy érzed magad(at)

a karom s kezem mi kimaradt
mint füzek ágai
ölelnek ha az est leszáll
s nappal sem szárnyaim
 
az elmém hiába kutatod
az amit rejtek én
meglepetés is kell legyen
testem egy rejtekén

 :)))

"Idesapám"!..Hol tekeregsz?
Csizmát húzni ma nem lehet!
Gyere, tedd ki az ablakba!
Kipuculta? Na, ne mondja'!

Hát a zokni? Ki van mosva?
Vagy szennyesek közt meglapulva?
Hova tetted az eszedet,
Miklósra vársz, mint egy gyerek?!

Vágtál-e fát, húztál vizet?
Férfiembör dóga nem egy..
Százba is áll a fejszéje,
beletörni mégse kéne!

Azt a butykost tedd le nyomban!
Rénszarvasnyom van a hóban.
Dülöngélhet a kocsisom,
de a párom vizet igyon!


Miklós zsákja kifordítva,
házunk tája kiganyézva,
most se jutott nekünk semmi..
azt kell az ablakba tenni!

....gondom bajom volt ezerrel..ezért késtem el e verssel...:(

Remélem egy mosolyt megér...
A minap a kicsi Perte,
vagy inkább kis Serte-Perte?
kifutott a téli kertbe.
Anyja mondta: ne menj kincsem!
Odakint még semmi sincsen!
Nem hallgatott rá a balga,
játszani nagyon akarna...
Gyorsan vaksin kezdett ásni,
anyja közben földet hányni..
Miközben csak egyre ásít,
mert téli álom náluk híján,
agya nagyon álmos, nyilván!
Nem tért magához még nagyon,
lustálkodna a pamlagon!
Fordulna hát oldalára,
de bevillant: Perte lánya
elment " biz' a vakvilágba!
Így anyaszíve tele gonddal:
vásott kölyke vajon hol van?
Majd gondolt legott egy nagyot,
s becsukott minden ablakot..
Igaz mindezt csak magában,
vaksi vakond tanyájában,
föld alatt, hét lakat alatt
nem kell védeni a honát.
Ajtaján nem kopog senki,
ablaka sincs persze neki.
Alagútnak sötétjébe
nem világít az ég kékje.
De nem kell ott utat látni,
nem juthatna be akárki!
Orra, lába a segédje,
jó szimattal ér végére.
Miközben így vakon kutat,
végig szagol minden lukat,
földes lett az összes térgye,
- jó hogy szőrrel le volt védve -.
Szeme-szája úgy bedagadt,
sárral, kosszal tele ragadt.
Addig is a semmit látta,
onnantól már azt is bánta..
Mégis könnyen ért végére,
mert hallotta, Perte kérte:
Nagyon fázom! Vigyél haza!
Havas lett a vakond gatya!
Nem szököm el, megígérem,
vagy csak nyáron kinn a réten
túrom orrom...
-rontom-bontom! - szólt az anyja-
Nem úgy mondom! Majd a földet
turkálom csak, nem kell félned!
Azzal orrát, azt a csupaszt
anyjához nyomta a ravasz.
Tudta hogy kell hatni rája..
anyja olvadt, s mint a rája
siklottak egymással haza
- tövis nélkül persze kafa -.
Azóta a vakondvégen
persze, ha még ottan élnek,
minden rosszcsont kis vakondnak
gatyás Pertéről mesélnek.

a kedvem ma oly' csuda jó,
mondták is már nekem,
elég volt a sok borús szó!
én nem vagyok  ilyen!

betoppant hozzám a mosoly,
hamar foglyává tett,
nem enged engem egyhamar,
ma én vagyok kegyelt.

ez édes börtön,
s jó vigasz,
adhatok bárkinek,
megosztom én,
ha kell,
ha nem:
megmarad
mind nekem...:)