Áfonya - Zsefy Zsanett (cedrus49) blogja

Hiaba próbáltam többször is, hogy a link új ablakban nyíljon meg ..nem sikerült..

Amanda Lear
http://www.youtube.com/watch?v=lOkScC7wWdY

Nem az eredeti szöveg fordítása!



Az utca sarkon állt a lány.
Szerelme hozta, szerelmet várt.
Volt otthona, de elcsalta őt
a Szerető,
a szerető...

A csípője ring,  bőre feszes.
Anyja mondta legyél kecses,
királynő majd csak így lehetsz!
Talán majd ő,
talán majd ő...

Az élet szép ne hagyj ki hát
egy percet sem! A pénz nem árt.
A férfi mind  hazug, csaló.
A szinpadon nincs borravaló.

A sarkon áll s kuncsaftra vár.
Most szinpada  a sarki bár.
Prédája lett mindenkinek.
Egy adagért akárkinek.

Az élet szép ne hagyj ki hát
egy percet sem! A pénz nem árt.
A férfi mind hazug, csaló.
A színpadon nincs borravaló.

Rivaldafényre hiába vár,
reszket minden adag után.
A kábulatból sosem eszmél,
már nem remél,
már nem remél...

Nektek! Rejtegetem már sok napja, hogy átadjam Karácsonyra. Tőlem csak ennyire tellett, de benne van ami ...kellett. Fogadjátok szeretettel Mindnyájan! Boldog karácsonyt a Poet Minden Tagjának!

Hogy időben érkezzen...már ma feltettem....:)

Édesapám emlékére.
(...1997. március 10.16:05. ..elkéstem. 5 percet...)  
   

egy szál cigaretta szád sarkában
kínokba vegyült morfium vágy
tétova lépted,- télutón végzed -
fájdalom szülte mostoha ágy...

szemed tört fénye pislákol, s kérted
ne kínozzon már  a halál tovább
csöndesen éltél, - még kőbe sem vésték
mégis megőrzöm  minden szavát -

sírköved felett, ha füst száll és lebeg
szívom titokban a békepipát
futottam tudod, mert nem hagyott nyugtot
lekéshetem én és nincs már tovább


rohantam volna, de nem értem oda
reszketett szívem, hogy eltávoztál
azóta mondom, nincs soha nyugtom
örökre elmaradt a kézfogás...

Zsefy Zsanett

2009. okt.29.

Gyere öleljük át
az egész világot,
mint hegyek ölelik
a zöldellő síkságot,
mint tavat a ligetek,
Alpokat hósátor,
mint homoktenger
a kínzó forróságot!
Mint fák lombja
öleli a búvó madarat,
kánikulában
a gyötrő napsugarat!
Mint sóhaj öleli át
a titkolt vágyat,
mint szemed öleli
az aranyló tájat!
Ölelj úgy,
hogy minden' beleférjen:
aggastyán, kamasz,
szegény, szerencsétlen!
Beteg édesanyád,
szerető férjed,
apád gyötört teste,
óvó feleséged,
gyermeked, barátod,
szerelmed, s szomszédod!
Ne nézd hova való,
csak add ölelő karod!

Hagyd, hogy azt érezzék,
nincsenek egyedül!
Az egész világ ma egy
ölelésbe merül.

(Szüleim emlékére, akik 12, lletve 10 éve mentek el... Édesapám neve Kálmán. Okt. 13-án lenne a névnapja... Édesanyám szept. 10-én lett volna 80 éves, de alig érte meg a 70-et...)

A hó puhán omlik el, s vastagon.
Meleg takarója alatt szunnyad egy sírhalom.
Kemény rögök alatt pihennek csendesen,
Csak a lelkemben vannak itt, míg csontjaik odalenn.

Repedezett, kopott fejfák őrzik a nevetek,
Agyamban vibrál a bánat, s a kegyelet.
Emlékképek kúsznak a hidegben felém,
A szeretet megmaradt, de elfogyott a remény.

Mennyi támaszt, csodát, szeretetet adtatok,
De nem voltam ágyatoknál AKKOR, csak a kínzó fájdalom!
Mennyi mosoly törölte le régen arcomról a könnyeket,
S mennyi fájdalmat titkoltatok el, megóva engemet!

Hány ölelés adott újra erőt nekem,
S hány kedves szó simogatta gyermeki szívem?!
Hány pillanat, mit újra megidéznék,
S hány kimondatlan kérdés, mire most felelnék?!

Mellettetek fáradt, öreg sírkő támasztja a földet,
Oly árván, ahogy én, a semmibe réved.
Fájó szívem az idő sem gyógyítja,
Fájó lelkemnek az elmúlás gyógyírja?..

Tégy csodát Teremtő! Adj szívemnek erőt!
Erőt az elválásra, erőt a megnyugvásra!
Agyamnak tiszta képet, lelkemnek könnyű létet!

Rám törő rémképek, nem is volt emlékek,
Rossz álmok, mikre éjjel feleszmélek,
Vétkem, ami nem volt, s mégis mindig érzem,
Tűnjenek, s helyüket szívemben töltse be
Az elbocsátó végtelen SZERETET.
Így.

Nélkületek.