Áfonya - Zsefy Zsanett (cedrus49) blogja

Volt egy világ: Csenevészde.
Fejlődésben megállt népe.
Szegény volt ott állat, ember.
Templomban sincs egérmenhely.
(Csenevészde lakosai
a holnapit taposta ki..)
Egyre fogytak, egyre féltek,
hitel nélkül meddig élnek?
Macskaország volt, te balga!
Róluk szólok alant. Hallga!

Bármit tettek, bármit léptek:
kutyapiszok.. Annyit értek.
Nem volt kaja, nem volt otthon,
néhány kandúrnak jutott hon.
"Carpe diem! " elvbe fagyott
öntörvényük foltot hagyott.
Mások hitték, ha nem nyalnak,
holnap éhen mégsem halnak.
Száműzik a tejes csuprot,
mert a spájz már Eu-komfort:
- hogyan, miből, merre, meddig -,
körülményesebb, mint eddig.

- Kellene az önállóság,
gazda nélkül egy csinos vár,
egerektől nyüzsgő kamrák,
ahol macska állít csapdát!
Mert hogy köztünk egy sem birka,
az egeret is privát írtja.
De nincs hely, mit békén laknánk,
fedél nélkül egér sem jár.

- Építsünk hát egy nagy várat!
(Kutyaszarból még nem láttak.)
De, ha mondják hogy lehetne...
Nem megy el most senki kedve,
hogy az eb náluk hiányzik.
Gazda nélkül hány bóklászik..
Csak az adó szabhat határt,
mekkora is lesz majd a vár.
Befogadtak néhány ebet,
- kidobták a jó emberek -,
de a gond csak most kezdődött:
miből lesz sz.r, ha nincs pörkölt?

- Beáldozunk némi böjtöt:
egerektől néhány kölyköt.
Igaz rajtuk nincsen faggyú,
s ha a kutyáknak ezt adjuk,
soká lesz abból nagy rakás,
nekünk meg ritkul a falás.

Megint főtt a macskafejük:
hiába, ha nincs tenyerük,
tappancsukba pénzt nem löknek,
fűbe mégsem ülnek töknek.
Ezért aztán újabb ötlet:
kutya, macska békét kötnek.
Egyik megy majd kamrát véd'ni,
másikuk az egért mérni,
a gazdát meg noszogatják,
építgesse ő a magtárt!

Egymás nélkül csenevészek,
együtt talán meg is élnek.
Várathat a vár magára,
addig marad tág határa.
Helyét leli benne egyszer
a sok macska, na meg ember.
Állatokkal nem lesz gond ott,
hol az ész veri a gongot.
Csenevészde holnap bánya,
bár nem arany, de nem hiányda,
ha mint egykor, mind akarja:
megélhessen marha, s gazda!

Macska, kutya, ember s barma
többé egymást sose marja!
Akkor lesz ám bőségszaru:
Minden falon luk, mint batyu..
Benne bőven egérfalka,
hálás macska mind felfalja.

Hogyha fedél jut a falra..

..Karácsony .... gondolatok...

...látod a keresztet a hátamon?
hát én faragtam

magamnak

s a kínpadot sem más ácsolta
csak a millió csoda emelte elé a fákat égig
gyökerükkel a földet sem érik
valahol szívtájon fakadnak
az erek vértelen kapillárisok
szivacsként szívják magukba
bűnömet

a homlokomra csorgó keresztvizet
rég felitta a nap
mosnám kezem
simítanám arcomat
de szúrnak a tűlevelek

karácsony közeleg

gyanta óvja sebem
el ne fertőzzelek
bizonytalanul állok

a "talpfáim" akár sínek közéről lopottak
kátrányosak
elhagyatottak

de majd csillognak körben a díszek
nem bóvli sztaniolcukorkák
rumos-diós
mai ízek

CD-ről Mennyből az angyal
ismét porcelán vagy cserépbe
göngyölt akarattal
röpít a retro-modern
a dallam
szeretni jó
szeretni kell

egy- két- há..napig
a csapból is folyik

és ünnep után
a kanális

Csókot lopni most tanulnak,
felnőttektől okosodtak,
lehet lesve, de nem éjjel,
buszon látták tűzlő képpel.

Kicsi szöszke arcát tartja,
barna kis srác elfogadja,
érzik vibrál másik lángja,
de nem értik, mi hibája.

- Próbáljuk meg felnőttesen!
Csitri ajkán száj -  félszegen -,
elpirulnak, cuppantanak,
nagy titkukkal elszaladnak.

Vakablakban két kis madár
gallyakból épp fészket csinál,
keskeny peremén megbújva,
két angyalról súgva-búgva.

2011.11.10.

Csendes éj:

http://youtu.be/8jn3lo6zBB8

Ma monitorcsendre vágyom és mosolyra,
karácsonyfa alatt halk csengettyűszóra.
Kalácsba font szavak ízére, mesékre,
gyermekeimtől áldó ölelésre.
Valami nagy-nagy tűzre a szívembe,
parazsából szikrákat fűzni estre.
Anyám hajának hajnal-illatára,
otthonmelegre padoknak utcákba.
 
..és adnék szigetet, holnap-biztonságot,
körbe keríteném azt a kis világot.
Kizárnék onnan könnyet, pénzt, minden fegyvert,
éjtől is vigyáznám színekkel a reggelt.
Mert csendre vágyom és mosolyokra,
nem magukra hagyott sikolyokra,
kalácsba font szavaknak ízére,
váljon a ma századunk díszére.

http://youtu.be/0yltuR2wmSQ

Ott gurultak szerteszéjjel
gyermekálmok, semmi félsszel,
hideg talppal, forró fejjel,
tengert léptem én ezerrel.

Ha be'gázoltam, s elmerültem,
lelkem kínján nem derültem:
visszabújtam a sarokba,
apám, anyám féltőn súgta,

Ne merészeld most feladni,
a véredet megtagadni,
tenyeredben sorsod képe,
formáld meg a szerencsédre!

Fehér lovak, várak: vágyak,
mind a másé, ne kívánjad,
szeretet lesz a szentélyed,
hova mindig bátran térhetsz.

Volt egy világ, meleg fészek,
cserépkályha mellett éledt,
nem fázom már, csak hideg ráz,
olyan nagy és üres a ház..