caravan blogja

   A lány szemben ült velem. Hófehér, meztelen teste, mint tökéletes kontúr rajzolódott ki a kopottas, valamikor szebb napokat látott fekete kanapén. Mozdulatlansága azon porcelán babák emlékét idézte bennem, melyek évek alatt mit sem változva mosolyognak a járókelőkre a Wagner-bolt kirakatán át. Talán még azokat a finom porszemeket is látom, amelyek évek alatt rárakódtak. Tökéletes volt. Szemét lehunyva tartotta, mint aki ezzel akarná kihangsú-lyozni a hatalmas szempillákat. Lassan rám pillantott, majd elmosolyodott. Volt benne valami kislányos báj, ami arra késztetett, hogy egy lépést tegyek felé. Mint koreográfus a tanítvány mozdulatát, úgy vizslatta ezt a tétovának látszó lépést, amelyet valójában az ösztön mozgatott. 

 

   Két tenyerét a combján előre csúsztatva előre hajolt, miközben a hátát úgy görbítette, mint ahogy a macskák szokták. Valami furcsa hangot is kiadott közben. Olyan morgás félét. Egyszerre volt állatias és izgató. Vörös körmeit a feszes combjaiba vájva rajzolt magára vörös csíkokat. Éreztem, ahogy egyre jobban nő mindkettőnkben a feszültség. Játék volt ez, nem vitás. A vágy és a megtartóztatás furcsa egyvelege. Ahogy mozdult, úgy lüktettem én is. Ugyanakkor szemeiben ott volt az „Állj ne tovább – még”. Még soha nem volt ehhez fogható élményem. Volt valami megmagyarázhatatlan ebben az egész dologban. Már az is az volt, hogy rányitottam kopogtatás nélkül, holott tisztában voltam vele, mi is fog a szemem elé tá-rulni. Csak álltam és meredten néztem, ahogy kezei elkezdek a melleire siklani. Olyan lágyan nyúlt hozzájuk, mint mikor a hold első sugara megérinti a lemenő napot. Gyengéden a két ujja közé vette a már meredezett mellbimbót és szépen lassan morzsolgatni kezdte, miközben szemeivel azt sugallta felém, hogy élvezzem a nem mindennapi látvány összes pillanatát. Ösztönösen a nadrágomba nyúltam, miközben azt kívántam, hogy soha ne hagyja abba. Érez-tem, hogy látja és érzi rajtam azt az eufóriát, ami lassan, de biztosan felemészti egyre reszkető testemet. Egyre sűrűbben vettük a levegőt. Mozdulataiból eltűnt a lágyság és ismét a karmok jelentek meg. Vadul markolta immár azokat a gyönyörű melleket. Az egyiket megemelve beleharapott, majd olyan intenzivitással kezdte szívni, hogy önkéntelenül is felsikoltott, mi-közben combjait szorosra zárta. Láttam, ahogy megremeg. Alig bírtam ki hogy oda ne álljak elé. Már nem zárta combjait. Láttam, ahogy nedvesen csillog az, amire mindketten vágytunk. Amíg én álltam, addig ő megtette azt, amit majd végül én is fogok. Ujjait előtte megnyalva hatolt magába. Csípője, mint egy bölcső ringott maga alatt. Gyönyörű volt, ahogy ki-be járt magában. Ritmust váltott. Egyre gyorsabban ujjazta magát, miközben a hüvelykujjával a csik-lóját izgatta. Nem bírtam tovább. Odaguggoltam elé és szívni és csókolni kezdtem hatalmasra duzzadt csiklóját. Nyeltem a levét, mint csecsemő az anyja tejét. Hajamba belemarkolva egyre szorosabban húzott magához. Szinte elnyelte arcomat. Egyre gyorsabban mozgott. A vulvája közösült a számmal. Aztán hirtelen megfeszült és megremegett. Majd még és még. Arcomat beterítette a gyönyör hömpölygő nedve. 

 

   Ernyedten feküdt egy darabig, majd a hajamba túrt és mozdulatával jelezte, hogy sze-retné, hogy felálljak. Amint feltápászkodtam, ő is és lágyan belecsókolt a számba. Megfordul-tunk és gyengéden a kanapéra lökött. Nem tudtam megmozdulni. A tehetetlenség, mely rám zuhant, izgató volt. A kiszolgáltatottság pont olyan hajtóerő, mint a dominancia, ha az ember jól tudja kezelni és megbízik a másikban.

 

   A nadrágot szinte letépte rólam. Az ingemet szó szerint. A selyem reccsenésére egy önkívületi sikoly tört ki belőlem. Megvolt az első orgazmusom. Nem hagyott szünetet. Bu-gyimat félre húzva elkezdte nyalni a puncimat. Éreztem, ahogy nyelvével behatol a hüve-lyembe. Nem tudtam tovább tétlen maradni és elkezdtem a melleimmel játszani. Pillanatokon belül újra a csúcson voltam. A rezgéshullám még percekkel később is tartott. Már megpihenni készültem, amikor újra lecsapott. Eleinte gyengéden, majd egyre erőteljesebben kezdte nyel-vével a csiklómat izgatni és éreztem, hogy a fenekem is kezd tágulni. Előtte még sosem érez-tem ezt a fajta kéjt. Harmadjára úgy mentem el, mint aki belehal. A mennyországot a sajá-tomnak tekintettem. Mire felocsúdtam, már nem volt senki a szobában.