Búcsú

Búcsú

szebb volt régen
valamikor a messzeségben
boldogságban
és a tettetett mennyországban
felébredtem

magány karcol
sebzi behegesedett arcom
nem gyógyítja
csupán ábrándokkal bódítja
megtévesztett

lepra ült rám
a koncra tucat hiéna vár
ocsmány lázkór
bünteti torz testem vádlón
elvesztettem

vízbe fúlok
míg a türkiz ég féle nyúlok
tüdőm hörög
szemem már kiakadva pörög
megszenvedtem

halál kapuja
szólít a holt lelkek faluja
pocsék költőt
hívja az őszi-téli börtön
neve néma


2012. szeptember 14.