Boldogság

Ha majd meglátsz egy fénylő csillagot,
Ha látod mosolyogni a napot,
Gondolj rám! Az csak én vagyok
Már boldogságot adok, kapok!

Ha síromnál állsz, gyújts egy gyertyát
Váltsd valóra egy boldogtalan lány vágyát.
Már nem élek, de ne légy szomorú
Nézd a síromon mennyi koszorú.

Talán szerettek, talán csak udvariasság
Hogy síromnál most annyi jó barát.
Ennyi ember soha nem szeretett
Ezért e lány boldog nem lehetett.

Magányos voltam és sokszor féltem
Ezért boldogtalanul éltem.
Volt hogy meggyaláztak és megütöttek
Vagy vidáman mosolyogtak, köszöntöttek.

Ritka volt a kedves szó és a jó
Most síromra esik majd a hó.
Már nincs több csalódás és fájdalom
Fentről nézek és vigyázok rátok nagyon.

Bár csak részemről volt ez szeretet
Mégsem adtam nekik eleget.
Most vigyázok rátok és sokat mosolygok
Legyetek mind nagyon boldogok.

Sajnálom, hogy így találtatok meg
Vérbe fagyva egyik éjjel.
Elmentem, mert gyáva voltam
A parton estem össze holtan.

Tudtam, hogy ha kést használok
És a víz partján állok
A kést a csuklómhoz tartom
Elfekszek az esti parton.

A vér csak folyt és folyt
A hullám jött és a víz lefolyt.
A folyó elvitte a vér nyomát
Senki nem tudja e tettnek okát.

Hát fény derül most az igazságra
Miért került sor e gazságra.
Boldogtalan voltam és akkor is féltem
Ez az érzésem volt míg csak éltem.

Húsz év nem nagy idő az álmokra
Mégis keserű volt számomra.
Hát már vége a szenvedésnek
Elkezdődik a boldog életem.