bogota7799 blogja

Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy bátorított, és végül elhívtam. Egész héten mikor megláttam, utánafutottam, aztán 1 méterre tőle megálltam, és visszafodultam. De tegnap végre volt annyi bátorságom, hogy megkérdezzem. Odamentem és (nem túl romantikusan...) megkérdeztem. És igent mondott. És most egész nap mosolygok, ami kicsit sem feltűnő... Semmi nem ronthatja el a kedvem. Mégegyszer köszönöm mindenkinek :D

13 évesen 2011 március 4-én elmegyek életem első báljára. Még sosem voltam bálon, nem tudom milyen az, de már várom. A probléma ott kezdődik, hogy "gyere te és a párod..." a párod szónál kicsit megálltam. Nem olyan egyszerű ez! Én szerelmes vagyok, de ő nem biztos, hogy szeret engem... Lány vagyok és félek. Az elhívás inkább a fiúk dolga., de mi van, ha ő nem akar velem menni? ÉN nem merem elhívni. Otthon az ágyon azt mondom: OKé, holnap elhívom!, de másnap, mikor meglátom a gyönyörű szemét... elvesztem az eszem, és arra gondolok: én őt? Igazából be kell vallanom, hogy nem helyes, és állítólag nem is olyan jófej, de mikor először megláttam, tudtam, hogy szeretem. Úgy érztem már ismerem. Azóta őt látom mindenhol. KOmolyan mindenhol. FÉLEK ELÍVNI!!! nem merem. NAjó ennyi---