bisinszkilajos blogja

Bisinszki Lajos

cigarettás mondóka öt ujjra

ez megkereste

megvett tízet és
oda is lett a fizetés
 
ez hazavitte

már régen tudta
kisfiókba lesz bedugva
 
ez megtalálta

és nyomban ott a
kisfióknál kibontotta
 
ez észrevette

és felkiáltva
legkisebbet megkínálta
 
ez elfogadta

s az ajtó mögött
mint a kutya úgy köhögött

Bisinszki Lajos


Romlik a kép



Egyedül vagyok és gyalog
(szándékosan romlik a kép).
Nem mossák fel angyalok
éjjel az utca kövét
 s rámtapad a város mocska
hazafelé. Viszket a bőr.
Hunyorgok mint a kocsma
hogy porból lettem vagy valamiből
 de istenáldjameg mégis lettem -
nem mondhatok semmit a kornak.
Én akkor vagyok nagyon csendben
mikor meg nem állhatom hogy szóljak.

Bisinszki Lajos


kinek vagy még az enyém?


ki szeretne így ha nem én?
ki szeretne? köp a kortárs
ha most ideírom voltál s
leszel még bennem a remény
meg remeg a kéz a térd és
kurvára közhely a kérdés
de
ki szeretne így ha nem én?
 
kinek vagy még az enyém?
 
 
költői kényszer de jössz te
szemembe mondani mégis
szeretnek úgy ahogy én is
meg rohadtul zavar közbe
hogy remeg a kéz a térd és
jól le van szarva a kérdés
de
ki szeretne így ha nem én?
 
kinek vagy még az enyém?