.....

Árnyképek mik a múltba merednek, elfeledett percek melyek újra fel elevenednek. Minden lépéssel egy több és több, minden pillanatban felbukkan egy közös emlék mely összeköt. Fáj a szív, mely olykor szeretett, idővel elkellett hogy engedje…most köntösébe bújva, elzárkózott és nem kell más szeretette….
Idő kell, hogy feledje mindazt mi a mély sebeket ejtette. Talán majd egyszer…egyszer háta mögött sok száz lépéssel…szíve újra úgy zenél..ahogy a zongora dallamai közt megbújik egy költő halk szava és a szívből jövő dallama….

by B.

Két ember sorsa hirtelen összeforr….. a napok, hetek s talán hónapok múlásával egy életre keltett láng hirtelen fellángol. Ám az élet ügyes bajos dolgai, az érzések rejtett oldalai képesek arra, hogy egy szépen felépített álomvilágon át átgázolva vezessen minket külön utakra. De mit tehet már az ember, ha két szív kézen fogva nem elég erős hogy mindezeket átélje… búcsúzni kell mert lehet hogy a sors is ezt kérte….

De ezek már csak…boldog, tán fájó szomorú emlékek, melyek a múltba feledtek…

by B.

Számunkra minden oly varázslatossá vált. Minden érzés és pillantás az elképzelt álomvilágból kilépve valósággá vált. Bárcsak mindig szárnyalhatnánk, egymást kezét fogva gondolatainkkal játszanánk. Mert egyetlen egy dolog van amit soha senkinek nem adnák oda, mikor mellettem vagy és kezeimet fogva…egyetlen egy dolog van ami bennem mindent átformálva, mikor távol vagy gondolataimmal játszva…..csak egy dolog ami számomra mindennél fontosabb volna….. hogy boldognak lássalak Téged….de nem csak egy múló pillanatra…Mert hisz az első pillantástól jól tudom….ez örökké tartana…

by B.

Poros kikövezett utakon járok… minden hátra hagyott lépésemben csak rád vágyok. A múlt nyomait keresem, mert talán rátalálok arra a kis emlékre, múló elfeledett percre, ami melletted újra boldoggá tenne. De mégis arcomon olykor könnycseppek sora….hisz nincs ki szívedhez vezető irányt mutatna. Mert hiába vagy távol tőlem, hiába gyötörnek gondolatok sora…csak azt érzem egyetlen dolog van, ami mindent boldoggá tehet bennem….ez a Te végtelen “szerelmed” én drága elfeledett “…..”….

by B.

Talán te is érzed, hogy már nem olyan mint volt…a mindig is féltet szerelmünk elhalványult…

Pedig mi kitartóan dédelgettük, a lángját minden kis bajtól óvtuk és védtük. Lám mégis kihunyt, s mi csak a sötétben bolyongunk…mint két árva lélek kiket már soha többé semmi össze nem köthet…Mert ez hatalmas fájdalom, és kín….egy vesztett csatában, győzelemre törni… egy elmúlt szerelmet újra életre kelteni…

De már tudom és érzem, válasz és indokok nélkül…tovább kell lépnem…egy utolsó csókkal el kell Ő-t engednem…

by B.