benmar blogja

Tűnődések

1.

Imádom az erdőt járni
A madárhang oly csodás,
Jó néha a mezőt látni
Hát szerelem ez, mi más!

Ha utamon elfáradok
Betérek egy kocsmába,
Egy jó sört iszogatok
Szeretnék felejteni, de hiába!

2.

Alattam mozog a rozoga föld
Felettem csillognak a csillagok,
Mi is ez az élet? A fű miért zöld?
Vajon e képben én ki-vagyok?

Nézem a kandalló fényeit
Tüze a sötétben mint ragyog,
Ha majd Isten nem hagyja, hogy élve égjek a Földön itt
Vajon hamut, vagy parazsat hagyok?

3.
Szeretlek hazám!

- Minden nap egy ajándék!
- Az ünnepek kifakultak!
- Az életünk csak egy játék!

Az emberek közhelyeket fújnak!

Ám én mégis látom jelét valami újnak!

4.
Kérdem ilyen lennék?
Kérded milyen vagyok?
Mit is mondhatnék?
Olvasd el e sorokat, bennük nyomot hagyok!

5.
Időnek változó szele
Ólom éltem tova fújja,
Szállok, repülök már vele,
Jövőbe előre, vagy vissza vágyott múltba….

Jó volna gyermeknek lenni újra!

6.
Szomrú szívem
Bús könnyeit látom,
Lelkem mélyén csak
A bánatot találom,
ám titokban mégis
a csodát várom!

Szösszenet


A nincset nehéz szeretni,
Nem is hiszem, hogy sikerül,
Meg kell tanulni feledni
A szívnek mélyén legbelül

Az egyik ember emilyen…
A másik meg amolyan…
A víznek sem mindegy milyen,
Ér, patak, avagy folyam.

http://www.benmar.gylcomp.hu/index1.php?spgmGal=Manipulalt_fotok&spgmPic=8&spgmFilters=#pic

http://www.benmar.gylcomp.hu/index1.php?spgmGal=Manipulalt_fotok&spgmPic=5&spgmFilters=#pic

Köszönet az Életnek

Sorsom nyögöm,

Magamtól

Eltaszítom.

Szívem már távol,

Lóg a szögön.

Szeretnék már

Végre átlátni a messzi,

Sűrű ködön.

Ám jövőre vadászva,

Magamat tétován

Oltalmazó, gyilkos

fegyveremmel,

Dacolva félelemmel,

Meglövöm.

Térdre rogyva,

Nagyságod előtt

meghajolva,

Sok csodás

Pillanatom,

Együtt a Férgesével

Földre dobva,

Javát egyesével

Kiválogatva,

Gyönyört és mámort

Átkarolva,

Utolsó erőmmel

Hozzád bújok.

Én árva!

Fekszem már a

Hideg Földön.

Midőn lemerült

Elemem Töltöm,

Lelkemet hamarjában

Hozzád küldöm.

Szaladjon gyorsan

Utolsó

Üzenettel:

Kedves Élet!

Tovább nem remélek,

Míg múltamban

Jövőm kerestem,

Véletlenül elestem.

Talán nem marad

Adósom más,

Rajtad kívül.

Nem számít már,

Messze a

forró nyár,

Mikor ígértél egészséget,

vidámságot,

Ki látott már ennyi

Hazugságot!

A rossz emlékeim most

Mégis Kitörlöm,

Hisz tartozom néked

Egy szóval: Köszönöm!

Gondoltam pár irományom megosztom veletek:

Koldus, ám mégsem szegény,

Hisz zsebemben a múltam,

Igazi kemény legény!

A jövőmet kirúgtam.

Magam előtt fényképek,

A könnyeimet isszák,

Néhányat szét is tépek,

Rossz emlékeim, viszlát!