Balatoni freskó

Dunán innen Magyar Tenger

legnagyobb ő mind között

anno hova rendes diák

minden nyáron elszökött

mólón ülve, láb lógatva

nem számolta a napot

szabadságról álmodozott

s retro zenét hallgatott

bámulta az öreg Holdat

víz- tükörben éjszaka

átjárta a lelke mélyét

régi nyarak illata

vitorlások vitték tova

álmait a túlpartra

hajnali fény ébresztette

s karjaiba bújtatta

imádta a forró nyarat

az átcsókolt perceket

esténként a csillagokkal

ölelkezve lebegett…

égre írta nagy betűkkel

SZERELMEM A BALATON!

nézzétek csak ma is ott van!

 graffitin a vonaton…