Lisa 1

Elisabeth Cooker egy fiatal lány akinek a szülei nyolcéves korában elválltak és édesanyja a városba költözött. Azóta nem látta édesapját, de most mégis hozzá kell költöznie abba a kis faluba ahol egykor élt és aminek nevét azóta sem hallotta sehol, mert az édesanyja ismét férjhez ment és a férfi nem akart együt élni a lánnyal.

-Lisa elviszlek a reptérre!

-Szükségtelen anyu! Vigyázz magadra! Én már hívtam egy taxit.

-Szeretlek!

-Én is anyu! -próbálta leplezni dühét, de csak valami furcsa grimasz sikeredett a búcsúmosolyából. Ahogy a taxi távolodott egyre jobban félt visszatérni abba a faluba. Amikor a taxi megállt kiszálltak és a reptér felé indult. A repülőn végig arra gondolt hogy vajon hogy nézhet ki most az apja? Vajon várja-e őt? Mit fog szólni hozzá? Számtalan kérdés kavargott a fejében. A repülőn el is aludt. Mikor megérkeztek és meglátta az apját egy mosoly került az arcára.

-Szia kislányom!

-Szia!

-Milyen gyönyörű nő lettél. ont úgy nézel ki, mint édesanyád.

-Köszönöm.

A faluban mindenki ismert mindenkit. Az úton egymáshoz sem szóltak. Nem volt miről beszélgetniük, de végül Lisa törte meg a csendet.

-Neked is van feleséged?

-Nem. Azóta nem volt senkim.

-Értem.

-Megérkeztünk.

A ház nem változott semmit. Ugyanolyan, mint ahogy Lisa emlékeiben élt. Mikor bement a házba látta hogy valóban semmi nem változott még a szobájában sem.

-Most mivel foglalkozol?

-Még mindig rendőr vagyok.

-Értem.

-Segítsek kicsomagolni?

-Köszi nem kell. -felelt elég gúnyosan, hiszen szeretne kicsit egyedül lenni és elég nagy már hogy egyedül megcsinálja.

-Akkor magadra is hagylak. Lent leszek ha szükséged van rám.

-Rendben.

Vacsorára pizzát rendeltek és csendben megették, majd Lisa elment zuhanyozni és lefeküdt aludni. Nagyon fújt a szél, így sokáig csak forgolódott.

Másnap reggel mikor felkelt üres volt a ház. Egy cetlit látott a konyhaasztalon.

,,Drága Lisa!

 Sajnos nem tudtam megvárni amíg felkelsz, mert sietnem kellett az őrsre. Remélem nem haragszol és eltalálsz az iskolába. Van egy szendvics a hűtőben reggelire. Sok szerencsét és szép napot!

Üdv:

Apád, Wilhelm."

Izgatottan indult az iskolába. Szerencsére csak első órán kellett bemutatkoznia mert a többi órán csak leültették. Az első óra után azonban egy fiú jött oda hozzá.

-Szia! Mike vagyok. Te biztosan Elisabeth Cooker. Ugye?

-Lisa.

-Szeretnéd ha megmutatnám hol lesz a következő órád?

-Megköszönném.