sáv

Nézd pazarló lettem szavakat harácsoló

míg lelkem korbácsoló nap süt és a hold vakít

zavart ösztönnel kábít nyúzom rajtuk utolsó értelmet

porhanyós sávban gázolok derékig érő gazban

mi körbe vesz magamnak teremtett

fekete nesz térre vágyott

most vádolsz  vagy magamra hagysz

sodor hamvakat alkonyban szememben

amíg vérem törlöd ablakodról

seperd vállad mint pihét hulló könnyem

csúf álarc belülről rohad

mint ott hagyott almában a halál

erjedt sav emészt gödrén tavasz

mi halált hoz életre támaszt ajkakról
a rúzs olvad szivárvány dadog

eső után a zamat

magamnak teremtett világ pengeként

fejem felett