Saját verseim, dalverseim, gondolataim

Csókodra szomjazom kedvesem,
Nélküled a világ üres nekem.
Kihalt oly minden a szívemben,
Mert nem vagy itt velem.

Kell, hogy rámtalálj s maradj itt velem,
Kell, hogy rámtalálj s maradj örökre itt velem.
Kell, hogy rámtalálj kedvesem,
Nélküled nem tudok élni sem.

Nem tudok én mást szeretni csak téged,
De nem érem el a kicsi szíved.
Messze jársz nem talál a szívem,
Ezért  keservesen sír megszakad  érzem.

Nem  kérek  mást  csak,  hogy itt legyél  velem,
Nem  kérek  mást  csak szeress engem!
Nem kérek mást csak, hogy enyém legyél,
Nem kérek mást csak, hogy örökre szeressél.

Vágyom rád érzem ez nem múlik el sohasem,
Nem kell érzem más nekem.
De oly messze vagy te nem érzed,
Vágyom rá, hogy örökre enyém legyen a szíved.

Messze szálltak az érzések,
S elmúlt már, hogy szerettelek.
Másnak adtam szívemet,
Nem akarom becspniszívedet s lelkedet.

Elmúlt szerelem mi nem jön vissza már,
Elmúlt szerelem szívem rád már nem vár.
Elmúlt szerelem már nem vágyom rá,
Elmúlt szerelem ne tedd szíved a semmiért bántossá!

Ahogy elszálltak az évek,
Örökre elfeledtelek téged.
Elfelejtettem a vágytól izzó csókokat,
Elfelejtettem az akkori vágyaimat.

Nem félek én a zord téltől,
Nem félek én ha a bánat megöl.
Nem félek én attól mit hoz a sors a jövő,
Már rég érzem szívemben nincs napsugár csak viharfelhő.

Nem félek én a fájdalomtól,
Nem félek én a bánattól.
Nem félek én az álmatlan éjjelektől,
Nem félek, hogy mindez egy nap megöl.

Nem sűrű vendég így sem a boldogság,
Nem nyílik az én szívemben kisvirág.
Elhervadt érzem egy éeletre,
Nem száll boldogság sebzett szívemre.

Nem félek én attól mi rám vár,
Csak téged féltelek mert te vagy kit szeretek senki más.
Nem félek, akár meg is halok,
Csak te légy nagyon boldog.

Miért nem tudok mást szeretni Istenem,
Miért oly kemény a sororsom az életem?
Ha egyszer itt lenne velem,
Nem fájna,- nem fájna semmi sem.

Fénylő csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár most kiért zakatol a szívem!
Friss szellő vidd el sóhajom,
Súgd meg neki, hogy Ő lenne csak a boldogságom.

Drága jóanyám érzem meghalok,
Mert nélküle élni én már nem tudok.
Minden percben csak rá gondolok,
Mással boldog lenni én már nem tudok.

Fénylő csillagok kisérjétek a kedvesem lépteit,
Óvjátok Őt s Istenem tedd boldogá életeének minden perceit.
Friss szellő súgd meg neki, hogy szeretem,
S hogy nélküle mitsem ér az életem.