Bartal Edit Melinda - Versek 2017

Fagyos téli éjszakán a sötét utcát járva,
Egyedül magányosan mint egy árva,
Ezernyi gondolattal a fejedben,
Hatalmas kősziklával megtört szívedben.

Könnyek áztatják pirospozsgás hideg arcodat,
Lépteid előre oly lassan halad,
Úgy érzed a pokol maga az élet,
S nem veszed észre a sok apró örömet, szépet.

Ne építs falat magad köré lépj ki a sötétségből,
Zárd ki a rossz érzéseket szívedből,
Gondolj arra, hogy jön télre is tavasz,
Ne hagyd, hogy változtasson ezen bármi is vagy bárki, ki szívedhez ravasz.

Tépd szét a burkot mely körülvesz,
Gondolj azokra kiket szeretsz.
Az élet olyan mint a hullámvasút egyszer fent, egyszer lent,
De ne hagyd figyelmenkívül a sok apró szépet!

Az élet drága kincs, s csak egy van belőle,
Ha olykor nehéz is és olykor fáj is valami ne akarj megszabadulni tőle.
Töröld ki szemedből a könnyeket,
Élvezz ki az életben minden percet!

Jön még télra tavasz s tavaszra nyár,
S lásd felolvad szívedről a jég már.
Nézd míly sok szép apró dolgok vannak az életben,
Melyek örömöket is tárolnak szívedben.