Ahogy a világot látom...
VéleményPff...boldogság
Tényleg ennyire nehéz egy kicsit is teljesen boldognak lenni? Ha minden tökéletes szívügyileg, akkor a családban lesz valami...pfff...
Önmarcangolás
Sosem értettem a szándékos,hosszútávú önmarcangolást...Mindenkinek vannak rossz pillanatai, amikor berakunk egy szomorú zenét, gondolkozunk, sírunk, majd felállunk, és ha nem is a legőszintébb mosolyunkkal, de tovább megyünk.
Sajnos nem mindenki ilyen a környezetemben...vannak akik nem bírják elviselni az elutasítást, pedig igazából fiatalságunk ellenére ahhoz elég idősek vagyunk, hogy feldolgozzuk az ilyesmit. Volt és számtalan alkalom lesz is, amikor nem mi vagyunk a megfelelő, a tökéletes...és sírhatunk otthon akármennyit, ez nem fog változni.
Az is igaz, h az ilyen emberek jelenlétét azért nem bírom elviselni,mert ők nem hagyják magukat, h kirángassuk őket mély önsajnálatukból, de szívesen húznak le magukkal a szomorúság medrébe. Erre pedig különösen allergiás vagyok nyáron...:)
Szakítás
Hmm...előfordul, hogy néha megkönnyebbültté tesz egy kapcsolat vége. Mintha energiabombákká válnánk, énekelünk reggel, táncolunk este, és egész nap vigyorgunk...Azt hiszem ez az a szakítás, amin már nem érdemes rágódni...
Boldogság…
„Merjünk boldogok lenni, ez a legszebb bátorság.”
Boldogság…nehéz dolog. Nem tudom mit jelent, nem tudom elmagyarázni vagy körülírni…csak a jeleit látom…látom magamon, látom a barátaimon, látom a családomon és a páromon. Vigyorgás, ragyogás, pörgés, magabiztosság. Szerintem ezek a jelei…ezekhez nem kell nagy dolog. „Életünk boldogsága parányi töredékekből áll össze… az apró, elfeledett csókokból és mosolyokból, egy kedves pillantásból, avagy egy szívből jövő jókívánságból.” Lehet hogy a boldogság a folytonos jókedv? Hiszen vigyorgunk egy fergeteges éjszaka után, ragyogunk ha szerelmesek vagyunk, pörgünk egy találkozón a barátnőkkel és magabiztosak leszünk ha leszólít egy helyes srác. A jókedv a boldogság egyik jele, vagy lehetünk boldogak úgyis ha rossz kedvünk van? Hülye kérdéseknek hangzanak…mert hogy lehetnél boldog ha nincs jó kedved? De tegyük fel, hogy szerelmes vagy, barátod van…a szerelem boldoggá tesz állítólag…deh ez azt jelenti hogy minden egyes nap ugyanolyan boldog vagy, ugyanúgy ragyogsz és vigyorogsz egész álló nap? Deh ha így van, akkor mi van a veszekedésekkel, a kisebb félreértésekkel, vagy mi van akkor ha összeveszel az egyik barátnőddel? Csak azért mert szerelmes vagy már boldog is vagy? „Sokan egyenlőségjelet tesznek a szerelem és a boldogság közé. A boldogság azonban olyan elmeállapot, aminek magunkon belül kell kifejlődnie, s ami nem függhet egy másik személytől. A boldogság legegészségesebb fajtája az, amikor magunkkal meg vagyunk elégedve.” A szerelmet túlértékeljük. Ha szeretjük magunkat boldogak vagyunk, hiszen nem a hibákat vesszük észre először magunkban, így másokban sem azt fogjuk keresni. De ez csak úgy magától alakul ki? Szerintem a boldogság egy életfelfogás…olyasmi mint az egyszer élünk, hiszen miért legyünk szomorúak, ha nem kaphatjuk vissza azokat a napokat, amelyeket a boldogtalanságra vesztegettünk? Persze mindenkinek van rossz napja, mindenki érzi csúnyának, elhagyatottnak magát. De ha mindig jókedvünk lenne…értékelnénk a szép napokat? „Csak azok a boldogok, akik megszenvedik az érzéseiket, akik az érzésbe beleremegnek, és úgy ízlelik, mint valami nyalánkságot. Mert fel kell fognunk minden érzelmünket, akár boldog, akár szomorú, el kell telnünk vele, meg kell ittasulnunk tőle a legharsányabb boldogságig, vagy a legfájdalmasabb gyötrelemig.”Valaki szerint a jókedv egyenlő a boldogsággal, van aki szerint az kevés hozzá, egyesek szerint pedig nem feltétlenül van mindig jókedved, ha boldog vagy. A legtöbben egyet értenek abban, hogy ilyenkor minden oksa…egy kiegyensúlyozott lelkiállapotként írták le.Van egy érdekes felfogás is…”a boldogság olyan mint a drog, elfedi a valóságot”. Ilyenkor kékebb az ég, szebben csiripelnek a madarak, a problémák elhalványulnak. Deh ha így van akkor lehet nem is helyes az a kijelentés, hogy a szerelem vakká tesz…lehet hogy a boldogság tesz azzá…De mit érne az élet nélküle?! JÉlet-út
Utak
Az élet utakból áll…néhány útnak már az elején falba ütközünk, sok úton csak későn jövünk rá, hogy zsákutca és nagyon sokáig kell visszafele mennünk, hogy új utat találjunk...de szerencsére a legtöbb útról nem kell visszafordulni…elég ha letérünk vagy megállunk kicsit…de gyakran elég ha átnézünk a túloldalra…